Muzsika a dzsungelben

Heroikus munkára lehetett szükség a huszonhét gyerekszereplőt felvonultató Dzsungel könyve színreviteléhez, és ez a hatalmas odaadás és lelkesedés az előadás minden percén meglátszott. Hogy ez nem túlzás, azt bárki megértheti, aki valaha megkísérelte huszonhét kamasz figyelmét egyszerre lekötni – nemhogy hónapokon át fenntartani.

A musicalt egyértelműen a fülbemászó dalok viszik előre, és Horányi László rendező nem is bíbelődött sokat azzal, hogy a cselekményt kidomborítsa. Igaza volt: a történetet ismerjük, és egy ilyen ifjúsági előadásban pontosan arra van szükség, hogy a nagy koreográfiák, amelyekben a gyerekek és fiatalok tömegesen együtt mozognak, jól működjenek, mert ezek a jelenetek elviszik a hátukon az előadást.

Megérdemeltek volna ezek a tehetséges és jól összpontosító gyerekek egy nagyobb színpadot, ahol kibontakozhatnak a mozdulatok, a vetített háttér helyett valamilyen látványosabb díszletet, a minimalista jelmezek helyett valami érdekesebbet, és a filharmónia koncertterme helyett egy megfelelőbb helyszínt, ahol az ülések jó részéről nem egy-egy vaskos oszlop takarja el a kilátást, és nem kell állványokra rakott reflektorokat felállítani a nézőtérre, hogy szemből is kapjanak valami fényt a szereplők. Nagyon kellemes élmény volt a fiatalok énekét hallgatni.

A kórusrészek, a többszólamú dalok és a szólók is jól szóltak, pedig nem könnyű dalocskákról van szó. Czvikker Lilla Túna szerepében korát meghazudtoló érettséggel vágta ki a magas hangokat, a Mauglit alakító Pál Hunor színművész alsó szólamaiban épp csak követte őt. A musical két legjellegzetesebb mellékszerepét a bábszínház két oszlopos tagja játszotta: a jó hangú Szőke-Kavinszki András remekül hozta a két szólót is éneklő Ká óriáskígyót, a jó humorú és muzikális Szotyori József dögkeselyűszólója (Hívd el a Kegyelet Egyletet) pedig akkora vastapsot kapott, hogy nehezen lehetett folyatni az előadást.

Sajnos a Balu szerepére visszaszerződtetett Hermann Ferenc betegség miatt kihagyta a bemutatót, helyette a rendezőnek kellett beugrania. Az is igaz, hogy a felnőtt szereplőkkel láthatóan kevesebbet dolgozott a rendező, mint a fiatalokkal, ezért eshetett meg, hogy például az egyébként gyönyörű énekhanggal rendelkező Pitz Melinda színművész (Bagira) és Ká duettje meglehetősen statikusra sikeredett. Egészében érdemes megnézni ezt a fiatalokat, bábszínészeket és színészeket felvonultató zenés darabot, mert a látvány relatív szürkeségét a megannyi csiszolt és csiszolatlan tehetség ragyogása hamar elfeledteti.

Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve – Szigligeti Színház, Lillipus Társulat, Nagyvárad, 2012. Rendező: Horányi László. Koreográfus: Ivácson László. Díszlet- és jelmeztervező: Horányi Júlia.