Művészetekkel Isten szépségéről

A Kolozs megyei Várfalva unitárius temploma felé haladva néptánctábort hirdet az út fölé kifeszített transzparens, de Sipos László helyi unitárius lelkész elárulja, hogy az még a múlt heti rendezvényről maradt kint, a kultúrotthon udvarán szaladgálók nemrég érkeztek a szórványban élő magyar unitárus gyermekeknek szervezett táborba. A várfalvi parókián két kilenc hónapos, itt vendégeskedő ikerbaba tiltakozik a vacsora ellen, bennebb a házigazdák épp aznap héthetes Borbálája készül nyugovóra térni, miközben az udvaron a táborvezetők tüntetik el sietve a vacsora utáni edényhalmot. A táborozókhoz a templomkerten át egyszerűbb eljutni, csak ügyesen kell lavírozni a röpködő denevérek között, ultrahangos tájékozódás ide vagy oda – mondja a lelkész – a bőregerek gyakran az emberek ruháiba vagy hajába gabalyodnak.

Internet és tévé táborozó módra
A templom szomszédságában, a kultúrotthon udvarán és a csűrben zsibong a közel negyven gyerek, akik Várfalvára költöztek egy hétre. A fiúk fociznak, a lányok a csűr egyik végében tolonganak.
„Ez itt a tábori messenger – magyarázza egy pöttöm copfos kislány, aki sárga mosolyjelet ragaszt nagy szakértelemmel a deszkafalra erősített, névvel ellátott borítékok egyikére. – Ezekbe, tetszik tudni, üzeneteket lehet írni egymásnak, és a hangulatjelekkel azt is el lehet mondani, hogy milyen kedvünk van.”
Most egy hétig nem ülnek számítógép elé, bár, mint mondják, gyakorlott internetezők, és a régi motoros táborozóknak számító hetedikesek a világháló segítségével tartják a kapcsolatot a korábbi nyaralásokon szerzett és az ország különböző pontjain élő barátaikkal. A táborozók legfiatalabbja Petrozsényből érkezett, szeptemberben lesz harmadik osztályos, és álmosságra hivatkozva aludni siet, az egyetlen dévai résztvevő viszont lelkesen mesél a korábbi táborokról és gyakorlott riporterhez illően az újságíró nénit is kikérdezi szülőfalujáról és nyaralási szokásairól. Mint mondja, ő nyaranta egyik táborból a másikba utazik, a várfalvi programot a pap bácsija ajánlotta. Az unitárius szórványtáborokban legjobban ezt a nyüzsgést szereti, meg a tábori tévét. „Idén Aranyas Tv-nek hívják, az a lényege, hogy egy papírból kivágott tévékészüléket ragasztanak fel valahova, és a táborvezetők mindenféle vicces műsorokat találnak ki, hogy bemutassák a tábor életét” – magyarázza lelkesen a kislány.

Tizennégy éve fogadják vendégeiket a szórványtáborok
A tábori Aranyas Tv műsorvezetője, Rácz Norbert unitárius ifjúsági lelkész a mókát félretéve számolt be a Krónikának a szórványtáborok történetéről: „Tizennégy évvel ezelőtt Erdő János néhai püspök ötlete alapján az unitárius egyház és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) közösen hozta létre a szórványtábort, akkor még csak Zsil-völgyi gyerekek számára. Időközben sokat fejlődtek a táborok, és ma már az ország több pontjáról, Besztercéről és környékéről, a Küküllő mentéről, Maros és Szeben megyék határáról, Medgyesről, Dicsőszentmárton környékéről is tudják fogadni a 9–14 éves, unitárius és szórványban élő résztvevőket.”
Az unitárius fiatalok évente több szórványtábort is szerveznek – a várfalvi épp az ötödik idén –, így nyaranta közel kétszázötven gyereket tudnak vendégül látni. A helyszínek mellett évente változik a táborok központi gondolata is – az idei rendezvény fő témája: Isten szép. „Mindennap egy-egy művészeti ággal foglalkozunk: a holnapi nyitónapon a színház, majd a hét folyamán az irodalom, a tánc, a festészet és a zene eszközeit ismertetjük meg közelebbről a gyerekekkel. Végül eljutunk oda, hogy Isten szép, mert az Isten hasonlatosságára megformált ember szép” – magyarázta a tábort vezető lelkész.
Mivel kettős szórványtáborról van szó, naponta sor kerül egy egyórás „magyarító” és egy unitárius tevékenységre is, ahol a gyerekek csoportokba szervezve tanulnak. „Megnézzük, ki mennyire tud magyarul, mert olyan gyerek is van, aki hangzatos magyar neve ellenére alig tud néhány magyar szót kimondani. Azokkal, akik kevésbé ismerik a nyelvet, az ábécét bogarásszuk kicsit: mi a különbség az a és á hang között, vagy hogy írjuk a magyar s és sz betűket. A többiekkel közben lehet szövegeket, mondókákat és közmondásokat tanulni. Az unitárius tevékenység nagyjából olyan, mint egy iskolai vallásóra: fohásszal indul, énektanítással folytatódik, unitárius témája van” – mondta el Kádár Kincső, a táborvezetők egyike.

Zene elméletben és gyakorlatban is
Fél nyolckor van az ébresztő, utána reggeli torna, a reggeli elfogyasztása és rövid áhítat következik a templomban. Délelőttönként zajlanak a művészeti ágakhoz kötődő tevékenységek, amelyeknek párhuzamosan folyik az elméleti és a gyakorlati része. A gyerekek két csoportra oszlanak, az elméleti részen ülő csapat a zene napján például zenei bejátszásokkal tarkított előadást hallgat a népzenéről és a 20. századi könnyűzenéről, miközben a másik csoport a hangszerekről, a ritmusról és a húrok szerepéről beszélget, ritmusgyakorlatokat végez, hangszereket próbál megszólaltatni. Később helyet cserélnek a csapatok: az elméleti előadáson ülő gyerekek vesznek részt a gyakorlati foglalkozáson, és a korábbi gyakorlati csoport ismerkedik a zene elméleti hátterével. Ezt követi a magyarító tevékenység és az ebéd. A hosszabb ebédszünet után kerül sor az unitárius foglalkozásra, majd a gyerekek ismét csoportokba rendeződnek, együtteseket alapítanak, és a maguk készítette hangszerekkel zenedarabot hoznak létre és adnak elő. Hangszerek ugyanis bármiből készülhetnek fából, kőből, akár papírból is – ismertette a táborozók egy napját Rácz Norbert.

Akiknek nem kell korán lefeküdniük
A táborbeli felnőttek a programok kiötlői és koordinátorai – ők a táborvezetők, ODFIE-tagok, többnyire egyetemisták és főiskolások, akik mások vakációs élményeiért dolgozva töltik a nyarat. Kádár Kincső a várfalvi táborból utazik hajnalban Kolozsvárra, hogy másodjára is beiratkozzon az egyetemre, Kertész Ágnes pedig a nyár eleji érettségi fáradalmait piheni táborról táborra vándorolva. Mint mondja, két-három pihenőnap akad a rendezvények között, július 27-én ér véget a várfalvi tábor, és augusztus elsején már Nyárádszentmártonban az ODFIE 12. színjátszó találkozója szervezőcsapatában tüsténkedik. Megegyeznek abban, hogy minden táborban a lefekvés körül adódik a legtöbb kalamajka. Ugyan melyik gyerek akar táborozáskor idejében ágyba bújni, vagy ki veszi komolyan manapság a szigorú ejnye-bejnyéket vagy a 8 fekvőtámasszal való fenyegetést – vezetik fel a táborvezetők saját gyerekkoruk turpisságainak és tábori alvós történeteinek mesélését.