És azt az életérzést, amit a vietnámi háború ellen tiltakozó generáció érzett, és amelyből a hippimozgalom kinőtte magát. Woodstock üzletnek indult, derül ki az első képsorokból, fiatal, kevésbé tapasztalt szervezői anyagi befektetésnek szánták. De miután az első helyszínről le kellett mondaniuk, a másodikat pár hét alatt nem lehetett felkészíteni megfelelően a hatalmas méretűnek ígérkező eseményre. Így el kellett dönteni, hogy a kerítések helyett a színpad épül fel, és

A dokumentumfilmből kevésbé ismert tények is kiderülnek Woodstockról: az amerikai védelmi minisztérium váltsághelyzetként kezelte a fesztivált, helikopterrel töltötte fel a kifogyott gyógyszerkészleteket. És a nagy tömeg miatt megbénult települések lakossága maga is a fesztiválozók segítségére sietett, amikor az élelem fogyott el: saját éléskamráit üresítette ki. Így, mindenki segítsége révén történhetett meg, hogy a szervezetlenség és rossz idő ellenére 400 ezer fiatal töltött el felejthetetlen 4 napot egyetlen réten összezsúfolódva a zene, a könnyűdrogok és egymás társaságában. És mutatta meg a világnak, hogy

A film hangulatát az olykor filozófikus, máskor laza és vicces visszaemlékezések mellett a zenei betétek fokozzák: Jimi Hendrixnek a vietnámi bombázásokat megidéző frenetikus gitárjátéka, Santanának a zenei színtérre való berobbanása.

Mindehhez a helyszín is hozzátett egy lapáttal: a közönségnek ugyanúgy autóba kellett ülni és hazamenni a vetítés után, mint a Woodstockot megjárt fiataloknak. Igaz, esetünkben az eső csak a film végét jelző feliratok megjelenésekor eredt el. Ami azért is szerencsés helyzet, mert az idei TIFF-nek kétségtelenül az eső a legnagyobb ellensége, akkora, hogy a szervezők nem is nagyon tudják, mit kezdjenek vele. Így történhetett meg, hogy

mivel – hiába az előrejelzés –, nem tették át benti helyszínre.

Szerdán a hagyományhoz híven a magyar filmé volt a főszerep a TIFF-en, a magyar filmtermés hat legújabb darabja mutatkozott be, és az alkalomból a fesztiválújságból is készült magyar változat.