Meseutazás Berecz Andrással és Gyulai Líviusszal

Maguk a szervezők – a sepsiszentgyörgyi székhelyű Magyar Köztársaság Kulturális és Koordinációs Központja, valamint a Szárhegyi Művészeti és Alkotóközpont munkatársai – is meglepődtek azon, hogy a kezdés előtt néhány perccel még mindig özönlött a nézők serege.

Akik eljöttek, nem csalódtak, hiszen a két művész varázslatos mesevilágba kalauzolta el nézőit. Előbb Gyulai Líviusz Jónásával a cethal gyomrában tehettek felejthetetlen utazást az összesen hat animációs film nézői, majd a bumfordi emberek lakta, egyedi hangulatú településre látogathattak el Az én kisvárosommal. Ezután a budapesti csövesnek álcázott Szindbád köszöntötte a nézőket Bon voyage!-zsal, és ütött-kopott repülőszőnyegén káprázatos álomvilágba röpítette őket. A Gólyás mese golyója akkora lendülettel érkezett, hogy mindenki azt hitte, meg sem áll, és csupán szusszanásnyi pihenést engedett a Könny nem marad szárazon megkapó története. A finom humorral fűszerezett, míves munkával megrajzolt rövid animációk lenyűgözték a nézőket, viszont az est sava-borsa még csak ezután következett: Berecz András fordulatos előadásmódjával egyszerűen székhez szögezte a jelenlévőket.

Úgy mesélt, mint a világháborút járt öregjeink, akik képesek tréfává édesíteni a harcmezők véres valóságát is. Az egyik mesében a szemével lefelé, a másikkal felfelé kémlelő, világháborút járt János három dolgot kért Szent Pétertől és Jézus Krisztustól, akik jóságos lelke miatt jutalmazták meg: egy olyan pipát, amelyből soha ki nem fogy a dohány, egy pakli olyan magyar kártyát, amivel mindig nyer, és egy olyan zsákot, amely mindent és mindenkit elnyel. A fordulatos történeteket ízes nyelven tolmácsoló Berecz András ráadásként a gyergyóalfalvi mókás mesélő, Barát Jóska egy eddig ismeretlen történetét idézte fel a hallgatóságnak.