Másfél órás blődliparádé

A Peter Seller játéka nyomán a hatvanas években világhírűvé vált karaktert, a síkidióta rendőrtisztet ezúttal Steve Martin keltette életre, ám a filmet megtekintve elmondható, hogy ez gyakorlatilag hullagyalázással ér fel. Hiába vonultat fel ugyanis az új A rózsaszín párduc neves szereplőgárdát, ha hiányzik a filmből az az elem, amitől egy vígjáték valóban vígjáték lesz: az igazi humor.
A történet szerint egy bűnöző meggyilkolja a francia labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát épp egy győztes mérkőzést követően, a pályán, ráadásul eltűnik az áldozat gyűrűje is, amelyben egy hatalmas ékkő, a Rózsaszín párduc díszeleg. A párizsi rendőrfőkapitány időt akar nyerni, hogy felkészüljön a nyomozásra, és ezért olyan rendőrt állít rá az ügyre, aki biztos, hogy belebukik: a szellemileg teljesen retardált Clouseau felügyelőt, aki mellé azért megfigyelőként beoszt egy igazi profit is. A továbbiakban Clouseau kétpercenként hülyét csinál magából, és hazáját is nevetségessé teszi, ám a vígjátékok szabályai szerint természetesen hepienddel zárul a történet.
A film másfél órája alatt azonban meglehetősen kevés eredeti poénon nevethet a közönség, a forgatókönyvíró-főszereplő Steve Martin a jelek szerint leragadt a már a nyolcvanas években sem túl eredetinek számító fingós-pofozkodós-kétbalkezes gegeknél, amelyeknek egész tárházát láthatjuk a filmben. Az egyetlen valóban jónak mondható poén az, amikor Clouseau egyedül adja elő egy gyanúsítottnak a jó zsaru-rossz zsaru trükköt.
A rózsaszín párduc remake-jét még az sem igazán dobja fel, hogy egyes epizódszerepekben olyan nevesebb színészeket láthatunk, mint a meggyilkolt edzőt alakító Jason Statham vagy egy brit tikosügynök szerepében Clive Owen – mint ahogy Kevin Kline vagy a popdíva Beyoncé szerepeltetése is csak szépségflastromnak jó. A blődliáradat ellensúlyozása egyedül a Clouseau segédjét alakító Jean Renónak sikerül, aki mindvégig fapofával figyeli a körülötte zajló idiotizmust. Erénye ugyanakkor a filmnek a zene, Henry Mancini klasszikus Rózsaszín párduc-akkordjai alá egy kis funkys ritmust kevertek, ami igencsak feldobja a néző hangulatát, de hát ezért nem feltétlenül szükséges megnézni a filmet: elég, ha a zenéjét megvesszük CD-n. Arról nem is beszélve, hogy a mozi közben azon is rágódhatunk, miért kell francia szereplőket játszó amerikai színészeknek idegesítő francia akcentussal beszélniük saját anyanyelvüket, amikor egymással értekeznek.

A rózsaszín párduc (The Pink Panther). Amerikai krimi-vígjáték, 2006, 93 perc. Rendezte: Shawn Levy. Szereplők: Steve Martin, Kevin Kline, Jean Reno, Beyoncé Knowles, Jason Statham. Írta: Len Blum, Steve Martin. Kép: Jonathan Brown. Zene: Henry Mancini. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2