Közelkép: Zowie Bowie és az űrmagány

Néhány hónapra rá, 1969 őszén jelent meg David Bowie amerikai dalszerző-énekes első világsikere, a Space Oddity, amely egy elszigetelt asztronauta, Tom őrnagy gondolatait és szavait örökíti meg, percekkel azelőtt, hogy minden kapcsolata megszakadna a Földdel.

A kerek évfordulóknak itt vége, hiszen ahhoz, hogy a világra jöjjön Bowie elsőszülöttje, Zowie Bowie (hivatalos nevén Duncan Jones), még két évet kellett várni, majd még egyet, David Bowie dalokat kezdjen el írni a szintén asztronauta Ziggy Stardustról. Utóbbi Tom őrnaggyal együtt végigkísérte a kis Zowie gyerekkorát és apja karrierjét.

Hogy miért a családtörténeti áttekintés? Nos, miután Zowie Bowie már a divatszakmában is kipróbálta magát, filmrendező lett, és eredeti nevén (Duncan Jones) saját Tom őrnagyával a főszerepben, elkészítette a Moont.

Sokaknak még mindig az űrbéli lövöldözést jelenti a tudományos-fantasztikus műfaj. Azonban számos példa igazolja, hogy a science-fiction nem egyszerűen egy műfaj, hanem olyan műfajcsalád, amelyen belül bármilyen történetet el lehet mesélni. A Moon kitűnően példázza: ideális esetben egyetlen színésszel is lehet jó sci-fit készíteni. Sam Rockwell a meggyőzőnél is meggyőzőbb a harmadik éve a Holdon egyedül élő asztronauta szerepében, aki egy napon egy ürséta alkalmával megtalálja önmagát – nem spirituális, hanem szó szerinti értelemben.

Ez a negyvenegy éves, félig független filmszínész úgy alakít egyszerre két különböző és mégis teljesen egyforma figurát, hogy a nézőnek egy pillanatra sem jut eszébe, hogy képi trükköt lát. Kevin Spacey pedig bár saját hangját adja a holdbázis vezérszámítógépének, arckifejezéseit a chatszobákból veszi kölcsön: van szomorú arca, mosolygós arca, aggódó arca – nagyon különleges módon egyszerre oldja és még feszültebbé teszik a film hangulatát a szmájlik.

A Hold felszíne és a világűr sötétje a háttere ennek a rendhagyó kis történetnek, amely már az első jelenetnél jobban hasonlít Stanislaw Lem halhatatlan Solarisára, mint  bármely újkori, sci-finek nevezett akció- vagy horrorfilmre. A legjobb krimik hagyományai szerint bontakoznak ki a cselekmény szálai – nem véletlen, hogy nem árulok el többet a történetről. Élvezet lesz felfedezni a különböző magyarázatokat és megoldásokat, s figyelni, vajon melyik a helyes. Clint Mansell zenéje pedig külön élmény a filmben. Kihagyhatatlan néznivaló, ritka gyöngyszem.