Kettős kiállítás a Csíki Székely Múzeum galériájában

A tárlatot Túros Eszter művészettörténész nyitja meg. A gyergyószárhegyi származású Szabó Rékát talán kevesebben ismerik, hiszen nemrég, 2013-ban fejezte be mesteri tanulmányait Nagyváradon, önálló kiállítással még nem szerepelt a Székelyföldön, egy-egy munkájával viszont már találkozhattak a csíkszeredaiak is csoportos kiállításokon.

„A mostani kiállításon mesteris diplomamunkáját is bemutatja, egy gyönyörűen kivitelezett művészkönyvet, Madách Imre művéből, Az ember tragédiájából. A művészkönyv Az ember tragédiájának képi, tárgyi megnyilvánulása, melyet szemlélve, az irodalmi mű felidézésével, ugyanakkor a nagyon érzékeny képi, grafikai történések által vezetve válunk szereplőivé, történetformáló figuráivá a nagy emberi kalandnak. Emellett többnyire a Réka által látogatott művésztáborokban készült installációk dokumentumai szerepelnek a kiállításon” – fogalmaz Túros Eszter a tárlat ismertetőjében.

Szabó Réka helyhez kötött alkotásait fotókon tekinthetik meg az érdeklődők. „Ezeknek a munkáknak nemcsak tárgya, hanem szerves része is a természet. A természetről való gondolkodás a természetben, a természet által történik, időnként drámai hatásokat eredményezve, máskor nagyon érzékeny árnyalatokat, hangokat pendítve” – írja a művészettörténész.

A csíkszeredai Fülöp József munkáit már számos kiállítás alkalmával szemügyre vehették a város lakói. A alkotó viszont nagyon odafigyel arra, hogy mindig új alkotásokkal jelentkezzék, ahogy ezúttal is a legfrissebb képeit mutatja be.

„Láthattunk már tőle erőteljes színvilágú, laza konstrukciókba szerveződő festményeket, fura űrlényeket vagy robotszerű lényeket idéző alakokkal, láthattuk a szürke árnyalatok játékán alapuló, az előbbieknél nem kevésbé bizarr, gyakran feliratokkal erősített vagy ellenpontozott alkotásokat – áll az ismertetőben. – Ezúttal a háttér beszürkül, a szövegek, szavak, szótöredékek helyét egy semleges grafit háttér veszi át, de a figurákat mintha már ismernénk. Fülöp József legújabb alkotásaihoz közvetlen környezetéből meríti az ihletet, egy-egy gesztusból, elkapott pillanatból. Első ránézésre azt hihetnénk, hogy fantáziaalakokat látunk, képzeletbeli portrékat, tusrajzokat, emberszabású, mégsem igazán emberi alakokat. Pedig nagyon is valóságosak.”