Kalota-parti tábor nemzedékről nemzedékre

A központhoz közeledve egyre sűrűsödnek a házak oldalára kiaggatott cégérek, amelyek azt hirdetik, hogy odabent vendégeket fogadnak, ugyanakkor a porták elé kirakodott asztalkák népművészeti tárgyaktól, használati eszközöktől, ruháktól, gyöngy ékszerektől és háztartási cikkektől roskadoznak.
Az árusoknak minden bizonnyal nőtt a forgalmuk az utóbbi időben, ugyanis az elmúlt héten zajlott a faluban az immár hagyományosan megrendezett népzene- és néptánctábor, amelyet életre hívója, a kolozsvári Archívum Kulturális Alapítvány idén is a hagyományokhoz hűen szervezett meg. A kalotaszegi településen július 30–augusztus 6. között 16. alkalommal megtartott táborban közel háromszázan fordultak meg, és nemcsak Erdélyből, Magyarországról érkeztek vendégek, hanem Hollandiából, Németországból, Svédországból, Lengyelországból, Ausztráliából és az Egyesült Államokból is eljöttek kalotaszegi táncokat tanulni. A sátorozók közül többen is visszajáró vendégek, mint ahogy Németh Attila szervező elmondta, az is előfordult már, hogy a korábban főiskolás táncos ma a családjával, kétgyerekes apukaként érkezik Kalotaszentkirályra. Az egyhetes intenzív tánctanfolyam idén is három csoportban zajlott: két felnőtt- és egy gyerekcsoportban, kezdő és haladó szinten lehetett elsajátítani a kalotaszegi tánclépéseket, többek között György Károly, Tálas Ágnes, Kiss Zsolt, a Muszka és a Both házaspár irányításával.
„A táborra az oktatóknak tudatosan kell készülniük, mivel sok a visszatérő vendég, nem engedhetik meg maguknak, hogy ugyanazt tanítsák, mint az előző években. A haladók például már falvakra lebontva tanulják a táncokat” – nyilatkozta Németh Attila. A délelőtt, délután zajló tánctanulást a rendszerint hajnalig tartó táncházban gyakorolhatták be a sátorlakók.
A táborban a „figurák” elsajátítása mellett hangszereszene-oktatás is folyt Sinkó András vásárhelyi, illetve Kostyák Alpár kolozsvári zenetanár irányításával. A népdaloktatást Sánta Emőke vezette, aki már tíz éve rendszeresen kijár kalotaszegi dalokat tanítani. Minden évben 10–15 kalotaszegi dal kerül a repertoárba, naponta négy-öt új énekkel bővül a tananyag, ezekhez mindennap hozzáveszik a régieket. Néhány éve népdalversennyel is megkoronázzák az egyhetes énekoktatást, amelyet külön szerveznek meg gyerekek és felnőttek számára. A kalotaszegi dallamok kedvelőinek két táncházzenekar húzta egy héten át a talpalávalót, emellett egy türei és mérai fiatalokból álló hagyományőrző zenekar is erősítette a tábori muzsikát.
„A magyar folklór meghódította a világot. Japántól kezdve Amerikáig mindenhol működnek magyar tánccsoportok, s olyanok táncolnak ezekben, akiknek semmi közük nincs a magyarsághoz, egyszerűen tetszik nekik ez a mozgáskultúra” – mondta Németh Attila a Krónikának annak kapcsán, hogy a táborban számos, Erdélyből elszármazott, jelenleg külföldön élő személy megfordult, de voltak „tősgyökeres” külföldiek is. A szervezők elmondása szerint a kalotaszegi néptánctáborban „nem kell mindenkinek tánctehetségnek lennie, de ha elérjük, hogy a tanítványaink hétvégére fel mernek állni a színpadra, akkor a rendezvény már célt ért”.
A Kalota-patak szomszédságában felvert néptánctábor gálaműsorral ért véget szombat este, amelyen a résztvevők bemutatták mindazt, amit az elmúlt héten elsajátítottak, és legtöbbjük úgy búcsúzott: jövőre, július utolsó hetében újra itt leszünk!