Jubilált a Transylvania Barokk Együttes

E minősítést a közel négyszáz koncert, számtalan nyugat-európai turné, három CD, valamint egy Erdély tájait és zenéjét megelevenítő DVD-felvétel is alátámasztja. Nem utolsósorban pedig az együttes tízéves fennállását ünneplő jubileumi koncert, amelynek a kolozsvári Bánffy-palota Tonitza Terme adott otthont az elmúlt hétvégén.
A nyitószámként megszólaltatott J. B. Boismortier Ballett de Village című műve, az évek alatt egybeforrott játékot elevenítette fel a francia muzsikára oly jellemző meleg és gyengéd hangvételben, amelyben a két fúvós hangszer – a barokk fuvola (Nagy István) és a barokk furulya (Majó Zoltán) – játéka kitűnően olvadt egybe a kíséretet szolgáló csemballóval és a barokk cselló hangjával. Vivaldi csellószonátájában Ciprian Câmpean csillogtatta meg technikai tudását, a csemballón kísérő Erich Türk pedig mindvégig egyenrangú partnernek bizonyult. Egy másik, technikailag nem kevésbé igényes és figyelemreméltó francia műben, J. M. Leclair furulya-cselló szonátájában Majó Zoltán bizonyíthatta be, hogy az ország egyik legkiválóbb furulyaművésze: pontos értelmezéssel oldotta meg a nem könnyű feladatot.
Kitűnő ötletnek bizonyult a kolozsvári Román Operaház magánénekese, Mihaela Maxim meghívása: kellemes és expresszív, érett hangot hallhattunk. Az énekesnő a Transylvania Barokk Együttesnek köszönhetően kezdett régizenével foglalkozni. Az általa megszólaltatott két Händel-ária érdekes színfoltnak bizonyult, míg a Mozart-év előtt tisztelgő Cosí fan tutte recitativójával és áriájával azt is bebizonyíthatta, mennyire erős színpadi jelenség.
A koncert európai műsorát és komoly hangvételét a kolozsvári Cornel Þãranu zeneszerző Baroccoco című dzsessz-, reneszánsz és helyenként folklórízeket keverő műve oldotta fel. A közönség kitűnően szórakozhatott az érdekes hanghatások és ritmusok keveredésén, és az együttes tagjainak szellemes előadásán. A tapsözönnek köszönhetően az együttes két ráadással is szolgált: elsőként egy már-már slágernek számító, moldvai és havasalföldi 18. századi kéziratok alapján összeállított zenei csemegével, amely ismét Majó Zoltán leleményességéről tanúskodott. Rövid zenei tréfaként az együttes H. P. Keuning ragtime ihletésű darabjával búcsúzott a közönségtől. Szabó Mária