Járványban is érvényesül a művészet gyógyító ereje

Amikor egy évvel ezelőtt felütötte a fejét a járvány, és márciusban hazaküldtek mindenkit a munkahelyekről, iskolákból, számomra nem volt érezhető a változás, hisz addig is itthonról dolgoztam. Szabadúszó művészként napi 6–8 órát festettem, és ugyanezt teszem azóta is” – mondta a képzőművész.

Kifejtette, amellett, hogy a kiállítások és a családi események, ünnepek is elmaradtak, alkotásainak vásárlói is elapadtak kissé. „Mivel elmaradtak események, kimaradt a lótás-futás, így még több időm maradt festeni, a családommal együtt lenni. Ez idő alatt sok barátom, ismerősöm lomtalanított, így a másoknak fölöslegessé vált fa bútordarabokat örömmel örökbe fogadtam, és mindig nagy izgalommal vártam, hogy melyikből milyen történet bújik elő” – mondta Darvay Tünde.

Elmesélte, egy évvel ezelőtt épp egy kiállításra készült, már összeállt a kiállítandó anyag, a plakátterv is megvolt, de persze halasztották a tárlatot, majd ismét halasztották, és a mai napig nem került sor a megnyitóra. „Azóta bővült az anyag, sőt mondhatom, hogy akár egy teljesen új kiállításra való képanyag született, ezért nagy izgalommal várom a nyitás pillanatát.

– mondta a képzőművész. Arra is kitért, hogy a közösségi oldalakon megtalálhatók a festményeiről készült fotók, de ő jobban szereti a hagyományos megnyitókat, azért is, mert sokszor biztatja a látogatót, hogy simogassa meg a fára festett munkáit, amelyek enyhén domborműszerűen háromdimenziós hatást keltenek.

– fogalmazott Darvay Tünde. Hozzátette, a járvány időszaka nemhogy elkedvetlenítette volna, hanem még inkább ösztönözte a munkára, és ha majd újranyitnak a galériák, egy teljesen új kiállítandó anyaggal lép színre. „Mivel egy éve csak a lakás falait ékesítik a munkák, közel 70 festmény gyűlt össze, ezért szakmailag és lelkileg is maximálisan készen állok a nyitásra, a tavaszra” – mondta a művész.

Amit a taposómalomban nem lehetett észrevenni

Jánosi Andrea grafikus – aki a kincses városbeli Talentum Református Iskolában tanít – megkeresésünkre úgy fogalmazott, mivel több „fronton” dolgozik sok-sok éve, és több helyszínen is, tavaly pár hónap alatt arra a következtetésre jutott, hogy sokkal könnyebb úgy dolgoznia, ha nem emészti fel a napja tetemes részét a városi közlekedés, rohangálás. „A kiadói munkámat otthonról végzem, az iskolai órákat otthonról tartom, miközben ugyanazon a hosszú munkaasztalon van a laptop mellett a rajztáblám, és azon egy éppen elkezdett illusztráció, amit így többet látok, mint normális esetben, amikor este érkezem haza” – mondta Jánosi Andrea. Kifejtette,

Jánosi Andrea az egyik alkotója a 14 évvel ezelőtt elindított Kincses Képeskönyv sorozatnak: hét erdélyi és két magyarországi városról jelent meg színes, gyermekek számára is befogadható kötet a képzőművész illusztrációival többek közt Kolozsvárról, Segesvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredáról.

„Nagyon kedves és idevágó „projekt” volt egy tavaly év végi, amikor megrendelt tőlem egy csíkszeredai gimnázium egy állandó kiállítási anyagot a Csíkszereda könyvünk reprodukcióiból. Felelevenítettem többéves kihagyás után videóvágási tudományomat is, miután kiderült, hogy nemcsak a rajzoktatást segíti, de még tanévet zárni is érdekesebb, ha ezt egy iskolai klippel tesszük, legutóbb pedig éppen egy doktorandusz munkáját segítettem azzal, hogy meséltem neki könyvillusztrálási tapasztalataimról” – mondta Jánosi Andrea.

Úgy összegzett, jó év volt a tavalyi, bármilyen furán is hangzik, bármennyire is rettegett a saját és szerettei egészsége miatt, érzékenyebbé tette ez helyzet olyan dolgok iránt, amiket nem volt idő észrevenni a megszokott taposómalomban.

Feltöltődés nélkül nem lehet alkotni

A járvány miatt Magyarországon is leszűkültek a kulturális élet keretei, és kiállításokat nem vagy csak nagyon korlátozottan lehet szervezni, a közönséggel való kapcsolattartás lehetőségei csorbulnak. Bárány Teréziának számos önálló kiállítása volt Magyarországon, évente 5–6 országos, zsűrizett tárlaton volt és van jelen alkotásaival, amelyek a grafikai és festészet határán mozognak. Megkeresésünkre elmondta, rá nagyon rossz hatással volt a pandémiás bezártság első és jelenlegi szakasza is.

– mondta a magyarországi művész. Úgy fogalmazott, rá a közösségi munka, a művésztelepi légkör hat ösztönzően, egy-egy ilyen hét alatt több munkát készít el, mint máskor egy-két hónap alatt. „Persze ezek a munkák nem előkészítés nélkül jönnek létre. Inkább úgy mondanám, hosszú érési folyamat után ott, a közösségi légkörben születnek meg, kerülnek végleges formájukba. Az elmúlt nyáron mindössze egy ilyen hét volt, így sokkal kevesebb képet készítettem, mint korábban” – mondta Bárány Terézia.

Televíziót nagyon régóta nem nézek, így különösen nagy a kultúrszomj, ami ez alatt a több mint egy év alatt kialakult” – mutatott rá Bárány Terézia.

Úgy fogalmazott, ő művészként feltöltődés nélkül nem tud dolgozni, fejben talán még igen, de ahhoz, hogy képes legyen a gondolatait a vászonra vetíteni, kellene a szabadság érzése, a találkozások, koncertek, kiállítások. „Ha felszabadulunk végre, és lesznek megnyitók, lehet együtt alkotni, bizonyára többkiállításnyi képet fogok készíteni az év végéig, és remélem, a tavaly elmaradt kiállításokból is megrendezhetek legalább egyet. Ez most biztosan nehéz lesz, mert

– mondta a művész. Arra is kitért, hogy természetesen van lehetőség az internetre feltölteni a képeket, itt jelentek meg az őszi csoportos kiállításaik képei is, de ezt nem csak a személyes találkozás hiánya miatt nem lehet összehasonlítani egy igazi kiállítással. „Ahogy egy koncertfelvételt megnézni sem azonos azzal, mint élőben hallgatni, együtt lélegezni a zenészekkel, a képek sem élvezhetőek a képernyőn úgy, mint a maguk valójában. Szóval egyszerűen, én már nagyon várom, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba, és megszűnjenek a korlátozások” – mondta Bárány Terézia.