Interjú Kincses Rékával, a nagyszebeni Astra Film Fest nagydíjas rendezõjével

„Nem kíméltem magamat sem”



– Ha a fesztivál elõtt valaki azt mondja, hogy ezzel az alkotásával elhódítja a nagydíjat, elhiszi neki?
– Nem. Nem számítottam ekkora sikerre.
– Hogy érzi, mivel nyerte meg a zsûri tagjait?
– Talán az õszinteségemmel nyertem meg leginkább. Igyekeztem kegyetlenül õszintén szembenézni mindazzal, ami az elmúlt tizenöt évben történt velünk, és nem kímélni sem a magyarokat, sem a románokat, de a családomat és saját magamat sem.
– Mi késztette arra, hogy éppen a családjáról forgasson dokumentumfilmet?
– Talán a hosszan tartó kétségbeesés. Nagyon szenvedtem attól, ami az apámmal történt a 90-es évek elején, és azután is. Fájt, ahogy a barátnak vagy legalábbis havernek hitt társai nem sokkal a márciusi események és az õ Magyarországra való menekülése után hátat fordítottak neki, és megfeledkeztek róla. Borzasztó volt látni, mennyire magára hagyták az RMDSZ vezetõ funkcióban levõ emberei, akik közt olyanok is vannak, akik politikai karrierjüket az apámnak köszönhetik. Az egyszerû emberek viszont hatévnyi távolléte után is bizalmat szavaztak neki, amikor végre hazatérhetett, a Maros megyeiek nyomban RMDSZ-elnökké választották. Én azonban oda jutottam, hogy nem szerettem hazajönni. Aztán, ahogy telt az idõ – már tíz esztendeje Berlinben élek –, rájöttem: maga az áldozat meg a körülötte történõ dolgok is bonyolultak és ellentmondásosak. A film e szövevény kibogozásának a kísérlete.
– Mennyire lehet így objektív az alkotó?
– Nem döntöttem el a forgatás elején, hogy a végén minek kell kiderülnie. Nem egy tézist akartam igazolni, bármit bevállaltam. Azt is, hogy szörnyû, addig soha nem feltételezett dolgokat fogok megtudni az apámról. Soha nem akartam objektív lenni, csak õszinte. Úgy érzem, ez valamivel többet jelent.
– Sokan láthatták már a német 3sat adón, milyen volt a film nemzetközi fogadtatása?
– A legtöbben pozitívan reagáltak, de akadtak olyanok is, akik a kritikus hangnemem miatt sajnálták a családomat. Egyesek ezért bizony meg is dorgáltak! Egyébként a nemzetközi fogadtatásról majd többet tudok mondani, ha már több fesztiválon mûsorra tûzik. Novemberben Duisburgban fogják bemutatni.
– Sokan azt szûrték le a filmbõl, hogy önnek van egy toleráns apja és egy intoleráns anyja. Szülei miként reagáltak a filmre?
– A filmbõl mindenki azt szûri le, amit alkatából adódóan tud. Ebbe nem szeretnék beleszólni. Szüleim nagyon szeretik ezt a filmet, és ez az õ nyitottságukról és nagyvonalúságukról tesz tanúságot.
– A film fõszereplõje, Kincses Elõd kijelenti, hogy a ráállított szekus besúgó éppen egykori barátja és kollégája, Frunda György volt. Nem tart egy esetleges rágalmazási pertõl?
– Annyi mindentõl tartottam a forgatás alatt, hogy most inkább a sikernek örülnék. Volt bennem félelem, hogy esetleg kínosan rossz vagy hazug filmet fogok csinálni. Még akkor is, ha a hazugság köztudomásúlag nemcsak tudatos lehet. Ez a film nem a szekusmúltról, és nem a dossziékról szól. Kizárólag egy barátság története a fontos benne, amely a hatalom árnyékában nem tudott folytatódni. A Balkán bajnok középpontjában emberi drámák vannak, a politika csak katalizátor, mely felerõsíti ezeket.