Ifeszt: beilleszkedni három színtéren

Az utolsó ilyen fórumon Alice Georgescu színikritikus körvonalazta a román kritikai szféra viszonyulását a kisebbségi színházakhoz. A szakember mindjárt az elején leszögezte: maga a „kisebbségi” kifejezés is csapda, hiszen attól, hogy egy romániai színház nem román nyelven játszik, nem lesz föltétlenül kisebbségi, főleg egy magyar színház esetében, ahol a nézők száma nem sokkal kevesebb, mint a román színházakban. Ellenpontként a giurgiui román nyelvű színtársulatot említette, amely olyannyira nem hallat magáról országos szinten, hogy sokkal inkább megérdemelné a „kisebbségi” jelzőt, holott etnikailag egyáltalán nem az.

A romániai magyar színházak sajátos helyzete azt is maga után vonja, hogy számukra sokkal nehezebb, komplexebb feladat a beilleszkedés, egyszerűen azért, mert nemcsak egyetlen, hanem legalább három színtéren kellene megtalálniuk a helyüket – hangzott el. Nyilván elsősorban egymáshoz, a többi hazai magyar színházhoz hasonlítják magukat, másfelől azonban a romániai román nyelvű színtér is viszonyítási alapot jelent, nem utolsósorban pedig a magyarországi színházak, amelyekről Alice Georgescu szerint alaptalanul állítják sokan az erdélyi magyar közegben, hogy gyengék, és nem érdemes követni őket.

A kritikus meglátása szerint a Romániában nem románul dolgozó színházak fő feladata most az, hogy jól meghatározott identitást alakítsanak ki maguknak. Az Ifeszt az elmúlt vasárnap kezdődött, és tegnap ért véget. A seregszeme nyolc napja alatt az épp külföldön turnézó kolozsvárit kivéve valamennyi romániai kisebbségi színház részt vett, a magyarokon kívül a szebeni és a temesvári német színház, illetve a bukaresti zsidó társulat. A díjkiosztóra és a zárógálára lapzártánk után került sor.