Historikus nyüzsgés Bonchidán

„Megérte Szatmárnémetiből idáig jönni, két darabot adtam el, nyolcmillióért” – örvendezik a kristálypoharak, régi festmények és ezüstedények között üldögélő régiségkereskedő. Elmondja, gyakran jár hasonló jellegű rendezvényekre, de nem mindenütt ilyen jó a vásár, mint Bonchidán. A boltív alatt átkelve az ódon kastélyudvarra érkező elé a vásári portékák színes kavalkádja terül: az alabástromórától elkezdve az első világháborút megjárt rozsdás revolverig, a vassisaktól a cigányszoknyáig, faragott konyhai kellékekig minden megtalálható. Nemsokára a reneszánsz kort idéző muzsika akkordjai elülnek: a Vitéz László című vásári bábjáték nemcsak a gyerekeket, hanem a kirakodók portékáit szemlélő felnőtteket is a színpad elé vonzza, az utóbbiak is jól szórakoznak az ördögöket serpenyővel pusztító László „fegyverforgatásán”. A hétvégére a Kolozs megyei településre érkezők azonban az igazi fegyverforgatókat is szemügyre vehették, a kalotaszegi „honfoglalók” lovasbemutatót tartottak, a paripákon való parádézást harci játékokkal, fegyver- és viseletbemutatóval is megtoldották, a merészebb nézelődők pedig lóháton mentek ölre a „honfoglalókkal”.
A Passamezzo Historikus Együttes előadásában hűen ábrázolta azoknak az időknek szórakozási szokásait, amikor a kastély fénykorát élte: a reneszánsz kori táncokba és játékokba a gyerekeket is bevonták. Ugyanennek a kornak az étkezési szokásait mutatta be az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség a Fejedelmi udvari szakácsok parádéján. A kastélyudvar nyüzsgését a rendezvényen gyakran eleredő záporeső sem zavarta meg, a szeszélyes időjárás alatt a közönség a bástyákban nyílt tárlatokat csodálta meg, vagy borkóstolón ízlelte a hegy nedűjét. „Látott ez a kastély már szebb időket is. Talán sikerül újból eredeti kinézetét visszaállítani” – szól a részben felújított, romos Bánffy-kastélyt szemlélve Vasile Bodocan, helyi polgármester. Elmeséli, gyerekkorában itt lakott a kastélyban, amely akkoriban a traktor- és az erőgépüzem munkásainak nyújtott otthont. A kastély hetven hektáron elterülő kertje külön kertépítészeti értéknek számított, ugyanis a 17. században kezdték el kialakítását. A rendszerváltás után az erdőgazdálkodás felügyelete alá került, ekkor gyorsult fel az addig is rossz állapotban lévő kastélynak és környékének hanyatlása: az udvart szeméttelep gyanánt használták, és tűzre rakták a park kétszáz évnél is idősebb fáit. A Transylvania Trust Alapítvány a nagy-britanniai Institute of Historic Building Conservation épített örökség helyreállításával foglalkozó szervezettel közösen szervezte meg a kastélynapokat, és évről évre egyre többen jönnek el megtekinteni az erdélyi Versailles-nak nevezett bonchidai Bánffy-kastélyt.