Hatalomvágy képekben

A rendezővel együtt először dolgoznak külföldi vendégművészek a Tamási Áron Színházban: Miriam Guretzki díszlet- és jelmeztervező, illetve Yaron Abulafia világítástervező. A darab gazdag és színes cselekménye olyan morális kérdéseket feszeget, amelyek ma is meghatározzák az egyetemes erkölcs és a személyes igazságok viszonyát. Macbeth világát a társadalmi alárendeltségből származó komplexusok, a politikai ambíciók, a hatalomvágy, cselszövés, az elvárásoknak való megfelelés alkotják.
David Zinder, a színészpedagógusként és színházrendezőként egyaránt nagy tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkező művész Romániában eddig a kolozsvári magyar társulattal vitt színre három produkciót. Mint a Krónikának elmondta, élményt jelent számára, hogy „egyedülállóan intelligens és receptív” színészekkel dolgozhat együtt Erdélyben. A jelenlegi munkájáról elmondta, Shakespeare darabjaiban nehéz egyetlen vezérvonalat megragadni, az ő olvasatában a Macbeth elsősorban a gyengeségről szól. Macbeth kemény katona, akit elsodor az ambíció, gyengesége gyilkolásba kergeti.
Zinder több színésztréninget tartott a főbb szereplőknek, saját ImageWork Training elnevezésű módszerét alkalmazva. Mint elmondta, úgy dolgozott, mint egy festő, képeket látott a színpadon, azokat fejlesztette tovább. Az izraeli művésznek ez az első Macbeth-rendezése, amelyet már otthon alaposan előkészített: részletes adaptációval érkezett Sepsiszentgyörgyre, a 95 oldalas szövegkönyvből 20 oldal rendezői utasításokat tartalmazott. Az előadás megmozgatta a Tamási Áron Színház életét, hiszen 27 színész lép fel benne, a főbb szerepeket Nemes Levente, Ferenczi Gyöngyi, Nagy Alfréd, Péter Hilda, Pálffy Tibor, Kicsid Gizella és Mátray László játssza.


Pálffy Tibor (Macbeth): Mindegyik szereplő – Macbeth is – egy rendszer része, és minél nagyobb a hatalma, annál nagyobb rendszerben mozog. Macbeth tragédiája, hogy nagyobb rendszert akar, mint amit megbír, a hatalomszerzésnek pedig túl nagy ára van. Az erkölcsi értékeken túl nem a dolgok természetes rendjét követi, és olyan energiákat szabadít fel önmagában, amelyek az önpusztításba torkollnak. Az előadás közepéig még tétovázik, hogy átengedje-e magát a hatalomvágynak, de végül elbukik. Ami engem illet, a gesztusaim, a hangsúlyok ösztönösen születnek, és utólag tudatosítom ezeket, hogy meg tudjam majd ismételni. Zinder mesterfokon alkalmazza saját színészképzési módszerét, de úgy gondolom, túlzás lenne azt mondani, hogy ez az egyedüli járható út: a lényeg az, hogy a színész minél több technikát birtokoljon, és a munkafolyamat során engedje dolgozni az ösztöneit, az idegrendszerét.


Kicsid Gizella (Lady Macbeth): Sok örömmel és kínlódással jár ez a szerep, olyan érzéseket, dolgokat kell kihoznom magamból és megmutatnom, amelyre eddig nem volt lehetőségem: az emberi hatalomvágyat és az ebből fakadó gyengeséget. Amúgy nehéz egy másik kultúrából jövő, ismeretlen életszemléletű rendezővel egymásra hangolódni, de ez most sikerült. Ha nem sikerült egy állapotot azonnal felidézni magamban, a képzeletemet hívtam segítségül. A szereplő lelki alkatát egy gesztussal is meg lehet fogalmazni. Ezt a mozdulatot előadás előtt többször megismétlem, és felidézem a testemben azokat az érzéseket, amelyekre szükségem van ahhoz, hogy megjelenítsem a figurát. Várom, hogy megszülessen az előadás, és pontosan olyan legyen, ahogyan a próbák során átéltem.