Harminc év tokkal, vonóval

A szervezők hajnalhasadtáig dolgoztak a színpad felállításán és a tánctér berendezésén, hogy a város új sportcsarnokában minden készen álljon a szombat esti ünnepségre és táncházra. Azoknak a táncházkedvelőknek, akik hosszúnak érezték a várakozást a mulatság kezdetéig, már reggel tíz órától párhuzamos termekben filmvetítés kezdődött a Városi Művelődési Házban. A Hunyadi László Kamarateremben a Román Televízió magyar adásának archívumából válogattak táncházról és adatközlőkről szóló filmeket, a művelődési ház előcsarnokában pedig a Duna Televízió által készített, az erdélyi táncház kultúrköréből epizódokat felsorakoztató filmeket vetítettek. A maratoni filmvetítés közös programmal zárult, melyen jelen voltak a Román Televízió magyar adásának volt és jelenlegi munkatársai: Simonffy Katalin, a Kaláka című műsor szerkesztője, Csáky Zoltán szerkesztő, Bodor Pál író, újságíró, a magyar nyelvű adás volt főszerkesztője és Pávai István, a műsor szaktanácsadója. Ebben a fél órában a táncházmozgalom huszadik évfordulója alkalmából készült riportfilmet nézhették meg az érdeklődők. A meghívottak személyes élményeket meséltek el a Kaláka című műsor és a táncházmozgalom szorosan egymásra épülő kapcsolatáról. Felemlegették a kommunista pártdiktatúra nehéz éveit, azokat harcokat, melyeket megvívni kényszerültek az akkori államhatalmi elnyomással.

A Csíki Székely Múzeumban képzőművészeti kiállítás megnyitójára került sor, néptánccal és népművészettel kapcsolatos festmények és művészi fotók tárlatát láthatta a közönség. Ádám Gyula és Barabás Zsolt fotóművészek pillanatképeket örökítettek meg különböző falvakból, Henning János fotográfus a néptánc csodálatos és különleges mozgásvilágát próbálta viszszaadni fényképein.

Deák Gyula, a Romániai Magyar Néptáncszövetség elnöke, egyben a rendezvény egyik szervezője lapunk kérdésére elmondta, hogy eredetileg Kolozsváron akarták megszervezni a rendezvényt, de ilyen nagyméretű, egész Erdélyt átfogó rendezvénysorozat lebonyolítását nem vállalhatták a kolozsváriak. Ezért Csíkszeredára esett a választás mint régi táncházmozgalmi helyszínre, amelynek fontosságát a Barozda, az erdélyi táncházmozgalom életre keltésében meghatározó szerepet vállaló együttes itteni, három évtizedes működése is aláhúzza. Deák Gyula elmondta, számára a hajdanvolt és a mai táncház között nincs különbség, inkább periodikus hullámvölgyeket fedezhetünk fel a táncház életében. Példaként megemlítette, hogy Sepsiszentgyörgyön 2000 körül volt egy enyhe hanyatlás, de nemsokára újra megszaporodott a táncházba járók száma. Sok városi fiatal választja most is a szórakozásnak, kikapcsolódásnak ezt a formáját. Arra, hogy a táncház világhírű és határokat nem ismerő áramlat, remek bizonyíték a Nyugat-Ausztráliából Csíkszeredába utazó Penny Why is. Az idős hölgy először Perthben, egy román klubban (ahová erdélyi magyarok is járnak) hallott erről a mozgalomról, és mivel hajdan táncos-koreográfus volt, feltámadt az érdeklődése az erdélyi kultúra – ezen belül a néptáncmozgalom – iránt.

A legnagyobb érdeklődésre és várakozásra természetesen az este kezdődő gálaműsor, majd táncház tartott igényt. A Csíkszeredában nemrégen felavatott modern és impozáns sportcsarnok várta az ünneplőket, akiket Ráduly Róbert Kálmán polgármester köszöntött. Majd Tőkés László királyhágómelléki református püspök elevenítette fel táncházas emlékeit, és adta áldását az összegyűltekre. Érdekes színfoltja volt a köszöntőknek, amikor Bunta Levente, Hargita megye önkormányzatának elnöke elkezdte énekelni a Rég megmondtam bús gerlice kezdetű népdalt, amelybe teljes létszámmal kapcsolódott be a közönség is.

A fellépők sorát az ördöngősfüzesiek nyitották meg, hogy utánuk sorra színpadra lépjenek a különböző helységekből érkező együttesek és táncosok. Kallós Zoltán néprajzkutató kalotaszegi katonakeservest énekelt, nem mulasztva el, hogy néhány szóban felhívja az ünneplők figyelmét a magyar népdalkincs megőrzésének fontosságára. A teremben az előadás kezdetétől a jó hangulat volt az úr, a közönség soraiból többen képtelenek voltak ellenállni a muzsika csábításának, és bekapcsolódtak a táncba. Így csöppet sem meglepő, hogy a gálaműsort követően késő éjszakába nyúló táncházmulatság zárta a rendezvényt.

Bartos Ágnes