Hamupipőke-szan, az elitgésa

Ez egyrészt azért jó, mert egy gésákról szóló történettel néhányszor biztosan meg lehet tölteni a mozikat, másrészt meg azért, mert a történetben aztán jól el lehet magyarázni, hogy az európai emberek mennyire sötétek, amikor a gésákat egyszerű prostituáltnak tekintik, hiszen ők – mint japán elnevezésük is mutatja – valójában művészek, akiknek elegánsnak, kifinomultnak, ügyes zenésznek és táncosnak, valamint éles elméjű társalgónak kell lenniük, és csak nagyon ritkán szól a szexről a művészetük – még akkor is, ha ezen a téren is tökéletes tudásra tettek szert.
Hasonló módszerekkel operál az Arthur Golden bestselleréből készült Egy gésa emlékiratai című film is, amelynek szinte egyetlen pozitívuma az, hogy ha mégoly felületesen is, de mintegy ismeretterjesztő célzattal eloszlatja a gésákról kialakult európai mítoszokat. Egyébként ugyanis igen kevés kiemelkedő elem található a filmben. A történet szerint 1929-ben egy szegény falusi halász eladja kislányát, Csijót egy kiotói gésaháznak, ahol az egzotikus külsejű – kék szemű – kislányt minden lehetséges módon megalázzák, verik, és egy szökési kísérlet után egyszerű cselédként dolgoztatják. Egy szép napon azonban megjelenik Mameha, a neves gésa, és maga mellé veszi Csijót, hogy igazi gésát faragjon belőle. A kis hamupipőke aztán néhány év múlva Szajuri néven minden idők egyik leghíresebb gésájává lesz, akinek szüzességéért rekordösszeget fizetnek az e célból megrendezett hagyományos árverésen.
Eddig még nagyjából érdekesnek tekinthető a történet, hiszen bepillantást enged a japán hagyományok kulisszái mögé, ám a gyanútlan néző egy idő után kénytelen rájönni, hogy valójában egy argentin szappanopera alapszituációjához hasonlatos történettel áll szemben. Csijónak ugyanis az évek során egyetlen célja van: hogy megtalálja gyermekkori szerelmét. Így aztán minden sablonkarakter felbukkan: a gonosz nevelő, a még gonoszabb ellenfél Hacumomo, az öregedő gésa személyében, a gaz csábító és természetesen a hős megmentő is.
A történet sablonjait ugyanakkor gyakran feledtetik a lélegzetelállítóan fényképezett képi megoldások, valamint a korabeli japán társadalom viszonylag reális bemutatása. Érdekes megoldás a különböző formákban megjelenő víz képe, amely viszszatérő motívumként átvezetést jelent az egyes jelenetek között – nem véletlenül, hisz a film elején megtudhatjuk, hogy a japán karakterológiai felosztás szerint Csijo a mindenen áttörni képes víz típus megtestesítője.
Mindemellett azonban a film mégiscsak azon romantikus hajlamú nézőknek ajánlható elsősorban, akik szeretnék az unalomig ismert Hamupipőke-történetet suhogó kimonók, sintoista templomok és japánkertek környezetébe átültetve is megtekinteni.

Egy gésa emlékiratai (Memoirs of a Geisha). Amerikai romantikus dráma, 2005, 145 perc. Rendezte: Rob Marshall. Szereplők: Ziyi Zhang, Ken Watanabe, Michelle Yeoh, Li Gong, Jakuso Kodzsi. Írta: Arthur Golden, Robin Swicord. Kép: Dion Beebe. Zene: John Williams. Értékelés az 1–5-ös skálán: 3.