Gyöngykoszorú-találkozó lovas felvonulással

Érkeztek a buszok, a kisbuszok, a személygépkocsik, gyülekeztek a tizenharmadik erdőcsinádi Gyöngykoszorú-találkozó résztvevői. Lukácsi Szilamér helybéli református lelkész a Krónikának elmondta, több mint egy évtizede szervezik meg rendszeresen a találkozót, amelyre az együttesek elhozzák hagyományaikat, népviseletüket, énekeiket, táncaikat. Vannak visszatérő vendégek, de olyanok is, akik most lépnek fel először. Seregszemlével, zeneszóval mutatkoztak be az együttesek, a lovasok vezette hosszú menet élén a burgenlandi Õri banda, a Marcaliból érkezett Lippentős, a soproni Pendelyes vonult, őket a mezősámsondiak, a koronkaiak, göcsiek, vajdaszentiványiak, marossárpatakiak, kibédiek követték. De nem hiányzott a sorból Görgényüvegcsűr, Mezőmadaras, Csittszentiván, Magyaró, Mezőpanit, Marosludas, Szászrégen, Marosvásárhely sem. Valamennyi csoport saját zenészeivel, saját dalaival, saját népviseletében lépett fel – érdemes volt fényképezni, filmezni.
Sánta cigány harmonikával a kezében húzta a sárpatakiak csapata előtt, nehezen jár, de látszott, hogy nagy a kedve, és semmiért sem hagyta volna ki ezt az ünnepet. Hajasi Akiót, a japán néptáncost és táncoktatót már sokan ismerik ezen a vidéken, nemcsak a tanítványok rajonganak érte, közvetlen stílusával mindenkinek belopja magát a szívébe.
Aki felszusszanásra vágyott egy üveges és egy botos tánc között, az három tárlatot is megtekinthetett az ifjúsági házban. A fényképkiállítás az eddigi tizenkét fesztivál emlékeit őrizte: a falakra többek között a néhai Szabó György Pál EMKE-elnök, a fesztivál egyik kezdeményezője, mára már felnőtt gyerekek, valamint egykori japán vendégek fotói voltak kiaggatva. A másik teremben Wass Albert könyveibe lapozhatott bele az érdeklődő. A legérdekesebbnek a Csanád Alkotótábor munkáiból összeállított tárlat bizonyult, amely a táborozó gyerekek által az elmúlt években festett lócákat, szőtteseket, fafaragásokat vonultatta fel.
A fesztivál szervezésével a Maros megyei falu nemcsak a hagyományápolás, a zene és tánc iránti szeretetét fejezte ki. Lakói megmutatták, hogy településük hírnevének öregbítése érdekében össze tudnak fogni, és jó szándékkal pótolni tudják mindazt, amit hiába várnak a hatóságoktól. „Önerőből jött létre az idei találkozó is, az erdőcsinádiak már megszokták, hogy ilyenkor három szekérrel elindulunk a falu utcáin és mindenhova bekopogunk. Összesen 259 porta van, s mindenhonnan felpakoltak valamit a szekérre” – büszkélkedett Lukácsy Szilamér lelkipásztor, a fesztivál éltetője. Mint mondotta, Csinádon mindenki azzal támogatja a település legnagyobb eseményének számító Gyöngykoszorút, amivel tudja. Ki lisztet, ki tojást, ki pálinkát vagy egyéb enni-inni valót adományozott, aki meg nem tartózkodott otthon a szekerek pakolásakor, utólag vitte be ajándékát a parókiára. Antal Erika, Szucher Ervin