Szekustársak. Alex szerepében Nagy Csongor Zsolt és Rappert-Vencz Gábor, mint Dominik, a főszereplő
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A múlttal való szembenézés lehetőségei, az igazság ezerarcú, képlékeny természete, a megbánásra való képesség avagy képtelenség, egy apa-lány viszony fájó érzelmi hiányjelei, valamint a bűntől és bűnhődéstől sem elválaszthatatlan szeretet – ezek a kulcsmotívumai Székely Csaba új, Semmit se bánok című drámájának, amelynek ősbemutatóját Lendvai Zoltán rendezésében láthatta a közönség a szatmárnémeti Harag György Társulat előadásában a hét végén.
2019. március 24., 14:592019. március 24., 14:59
2019. március 24., 16:062019. március 24., 16:06
Hányféle arca lehet az igazságnak, hányféle értelmezése és nyúlványa a múltbeli történéseknek? Születhet-e megbánás abban, akiben búvópatakként élnek tovább a kommunista Románia diktatúragépezetének mechanizmusai?
Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ, illetve még több kérdés felé nyit gondolati, érzelmi „ablakot” Székely Csaba legújabb, Semmit se bánok című drámája, amelynek ősbemutatóját a szatmárnémeti Harag György Társulat színpadán láthatta péntek este a nagyérdemű.
Székely Csabát, akinek a közelmúlt és a jelen mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseit sokszor abszurd humorral, frappánsan közelítő drámái számos szakmai díjat söpörtek be az elmúlt években, az erdélyi magyar kortárs drámaírók legjobbjai közé sorolják. Ez újfent bizonyítást nyerhetett: Semmit se bánok című, az igazság bántóan kényelmetlen, olykor keserédes, olykor ríkató-nevettető természetére, képlékeny ezerarcúságára a figyelmet ráirányító drámája – amelyhez Lendvai Zoltán magyarországi rendező finom humorral, visszafogottan, letisztult nyugalommal közelített –
Lendvai, aki visszatérő „vendégként” alkot több erdélyi magyar társulatnál, úgy vélte, a múltunkkal való szembenézés témája a mai napig aktuális talán az egész világon, Székely Csaba drámája pedig igen izgalmas, a színészeknek sok lehetőséget ad remek szerepek megformálására, ezért javasolta bemutatásra a darabot. A múlttal való szembenézés lehetőségeinek, a megbánásra való képességnek és képtelenségnek, egy apa-lány viszony fájó érzelmi hiányjeleinek, a bűntől és bűnhődéstől sem elválaszthatatlan szeretetnek a témáit Székely Csaba abszurd humorral átszőtt szövege gyönyörűen bontakoztatja ki. Akárcsak magát a szerteágazó történetet, amely aztán a mosolyt a szájra fagyasztó végkifejletével úgy csattan, hogy a néző érzi: ez több mint poén, és több mint az események szervesen egymásba kapcsolódása, szépen „klappolása”. Ugyanakkor a néző azt is érzi: igen, az ember is válhat gyilkológéppé, és a gyilkológépnek is lehet emberi arca.
És amikor a néző szeme előtt valóban megszületik, akkor már meg is van a jó darab és a jó előadás kettősének terméke: az igazi hatás, ami miatt a néző nem felejti el, aminek a produkció másfél órájában „tanúja” volt. Ez annál is fontosabb, mert az 1989 után eltelt majd harminc évben a román és magyar film- és színházművészet is számtalan formában, nézőpontból próbálta és ma is gyakorta próbálja feldolgozni a közelmúlt történelmének nehezen megemészthető vetületeit, így nem könnyű új szemszöget találni.
„Domi úr", vagyis Rappert-Vencz Gábor és a Liza szerepét alakító Keresztes Ágnes
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Hogy mennyire válik feloldhatóvá és feloldozhatóvá mindaz, ami a diktatúra nyúlványaként ott él tovább a kelet-közép-európai emlékezetben, az továbbra is kérdés marad a még köztünk élő elkövetők pszichológiájára koncentráló dráma fényében. A drámáéban, ami valóban megszületik az egyszerű díszletek közt, életre is kel a színpadon, mintegy „kézen fogja” a nézőt és nem ereszti – ez pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a közönség azt érezze: jó előadást látott.
A végeredményhez természetesen nagy mértékben hozzájárult elsősorban a főszereplő, az egykori szekus tiszt, Dominik gép- és emberi arcát egyaránt hitelesen megrajzoló Rappert-Vencz Gábor, de a megalkuvó „nyuszi”, emberi mivoltára olykor rá-ráébredő egykori szekustársat megformáló Nagy Csongor Zsolt és a tizenhat éves Liza megható, megmosolyogtató és szívszorító figuráját majdnem végig hitelesen hozó Keresztes Ágnes alakítása is.
A díszletet Bátonyi György tervezte, a jelmezek Szabó Anna munkáját dicsérik. Az előadás ügyelője és súgója Fábry Zoltán, a díszlettervező asszisztense Cristian Gătină. A Harag György Társulat előadását a következő napokban – holnap 19 órától, majd szerdán szintén 19 órától a Nagykárolyi Városi Színházban láthatja a közönség.
Tettesek, áldozatok, belső utazások
A Semmit se bánok című darab a múlttal való szembenézés drámája, és egy olyan belső utazást kísérel meg bemutatni, amelynek végállomása az önmegismerés és felelősségvállalás. Azok a férfiak, akik az 1989 előtti román titkosrendőrségnek, a Securitaténak dolgoztak, és embereket kínoztak, családokat tettek tönkre, ártatlanokat börtönöztek be, igen ritkán tanúsítanak megbánást tetteikkel kapcsolatban. Általában hazafiakként tekintenek magukra, akik az ország érdekében cselekedtek. Sokan közülük a mai román hírszerző szerv, a SRI kötelékében dolgoznak tovább, mások nyugdíjas éveiket élik valahol félrevonultan. A Semmit se bánok című dráma főszereplője, Dominik, az utóbbiak közé tartozik. Nyugdíjasként él, és ő sem tartja magát felelősének azért, amit a múltban elkövetett. A mű azonban felveti a kérdést: mi történik, ha egy ilyen ember, egy egykori Securitatés tiszt, rájön, hogy tönkretette az egyetlen olyan ember életét, akit szeret? Rappert-Vencz Gábort láthatja a közönség a nyugdíjas férfi, Dominik szerepében, aki egykoron a Securitate vallatótisztje volt. Egyedül él egy panellakásban. Valahol külföldön van egy lánya, aki rég megszakított vele minden kapcsolatot. Az egyetlen, akivel szóba áll, régi kollégája, Alex. A Nagy Csongor Zsolt által megformált Alex Dominik egykori beosztottja. Szintén vallatótiszt volt, ma is a titkosrendőrségnek dolgozik, a mostaninak. Keresztes Ágnes alakítja Lizát, a felső szomszéd tizenhat éves lányát. A lány zűrös családban él, apja alkoholista, gyakran veri őt és édesanyját. A bemutató a Harag György Társulat hosszú távú, a történelmi közelmúlt esztétikai feldolgozására irányuló előadássorozatának részét képezi, a produkciók az idei évadban a tettes pszichológiáját kutatják — míg a korábbi évadok során az áldozat nézőpontját járták körül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!