Garfield 2: koldus és királyfi a Doktor Dolittle-ben

Lassan nem ártana már összeállítani egy listát azon képregényhõsökrõl, akikkel kapcsolatosan a hollywoodi producereknek fõ- és vagyonvesztés terhe mellett be kéne vállalniuk, hogy még a legordasabb témaínség idején sem filmesítik meg a kalandjaikat. Mert van olyan, hogy a képregény hangulatát, a fõhõs karakterének alapvonásait akkor sem lesznek képesek a vászonra átültetni, ha a világ összes poéngyárosát és számítógépes animátorát leszerzõdtetik.

Balogh Levente

2006. augusztus 31., 00:002006. augusztus 31., 00:00

Ha létezne ilyen lista, az elsõ helyre mindenképpen a világ leglustább és legkövérebb macskájaként ismert Garfieldnak kéne kerülnie. Belõle már néhány évvel ezelõtt próbáltak filmsztárt faragni, majd súlyosbító körülményként ezt az igyekezetet most egy újabb Garfield-mozival is megfejelték. Amelynek ráadásul már a sztorija is meglehetõsen elcsépelt: Jon, Garfield gazdája meg szeretné kérni szerelme kezét, ezért követi õt Angliába. Garfield természetesen nem hajlandó egy unalmas állatmegõrzõben várakozni rá, ezért titokban a kissé csökkent értelmû Odie kutya társaságában õ is vele tart. Angliában aztán összetévesztik egy arisztokrata macskával, akire épp néhány nappal azelõtt hagyott kissé zakkant tulajdonosa egy egész nemesi kastélyt, szolgálóstul-birtokostul, és akit épp ezért a tulaj sötét lelkû unokaöccse megpróbál eltenni láb alól.
Szóval az alkotók szemmel láthatóan meg sem próbáltak valami eredeti történetet kitalálni, egyszerûen visszanyúltak a jó öreg Koldus és királyfi-alaphelyzetéhez, megspékelve a Doktor Dolittle-bõl ismerõs beszélõ állatos elemmel, amelyhez megpróbálták hozzáidomítani a világ legismertebb kandúrját. Az igyekezetet mérsékelt siker koronázta, merthogy elsõ lépésként a filmvásznon megjelenõ, számítógép-animált macska már külsejében is csak nagyon nagy vonalakban hasonlít a képregénybõl ismert karakterre. Ez még persze a kisebbik baj lenne, ám attól még a kevésbé fanatikus Garfield-rajongók is az elõttük lévõ szék támlájába mélyesztik a körmeiket, amikor a dagadt sárga kandúr minden átmenet nélkül átmegy a táncparkett géppuskalábú ördögébe, és vad breaktánc-bemutatót tart. A színészi teljesítményrõl jelen film esetében nem is érdemes szólni, hiszen az élõ karakterek csupán díszletként szolgálnak az animált fõhõs körül, így elég kevés pozitívum marad az új Garfield-filmmel kapcsolatosan. Mert a korpulens sárga négylábú történetei továbbra is csak a Jim Davis-féle, három képregénykockából álló sztorikban ülnek, a fanyar poénok már a rajzfilmverzióban sem jöttek át. Ez a Garfield nem az a Garfield, talán jobb is lett volna, ha nem erõltetik a képregényes vonalat, és a fõhõst Garfield helyett Cirmosnak, Ubulnak vagy akár Chuck Norrisnak keresztelik. Merthogy a filmnek kevés köze van az igazi Garfieldhoz, az körülbelül annyira biztos, mint az, hogy a hétfõ a hét legpocsékabb napja.

----------

Garfield 2. (Garfield – A Tail of Two Kitties). Amerikai animációs vígjáték, 2006. Rendezte: Tim Hill. Szereplõk: Breckin Meyer, Jennifer Love Hewitt, Billy Conolly, Bill Murray. Írta: Joel Cohen. Kép: Peter Lyons Collister. Zene: Christophe Beck.
Értékelés az 1-5-ös skálán: 2.