Füst Milán százéves darabját aktualizálta az udvarhelyi színház

Az időhiány ellenére Csurulya Csongor művészeti vezető és Tóth Árpád, a produkció rendezője elégedettek a végeredménnyel. A szerelmi gyilkosságról beszámoló újsághír nyomán megírt drámát Csurulya Csongor korábban a három legjobb magyar dráma közé sorolta.

A száz évvel ezelőtt írt darabot mai környezetbe helyezve gondolta újra Tóth Árpád színész-rendező, rávilágítva a ma is feloldozás nélküli, boldogtalan, céltalan életre. A Nélkül című tragédiát a tervek szerint csütörtök esti lapzártánk után mutatták be a székelyudvarhelyi művelődési házban, de az érdeklődők péntek este is megtekinthetik a produkciót.

Tóth Árpád rendezőt saját bevallása szerint régóta foglalkoztatta Füst Milán Boldogtalanok című drámája. A szerelmi háromszög történetén túl szerinte az emberi tragédiáról, a magányról, az önpusztításról és az élet céltalanságáról szól a dráma. Mint kifejtette, olyan problematikát dolgoz fel az előadás, ami a mai embert is érinti, ennek ellenére nem tükröt akar tartani az előadással, hanem inkább felhívni a figyelmet a jelenségre.

A produkció díszletét és jelmezeit Puskás Gyopár tervezte. „A színház elsősorban művészet, nem múzeum, ilyen értelemben az alkotásnak kell teret adni, nem a dokumentációnak” – indokolta a kortárs díszletet és jelmezt a művészeti vezető. Csurulya szerint Tóth Árpád színész-rendező második, nagyszínpadra álmodott előadása olyan témát dolgoz fel, amivel a színháznak foglalkoznia kell, ezért úgy érzi, jogos volt teret adni elképzeléseinek.

Szűk próbaperiódusa volt a produkciónak, a rendszerint hat-hét hetes próbaidő helyett ezúttal csak három hetet próbáltak, ennek ellenére a rendező úgy érzi, szép előadás született. A cselekmény szerint egy özvegyasszony meglátogatja régen látott fiát, hogy anyagi segítséget és támaszt kérjen tőle.

Azonban kiderül, hogy fia és élettársa, Róza sem dúskál a jólétben, a hentes, akinek a házában laknak a bér fejében követelőzik, sőt beteg gyereküket is nevelőszülőkhöz kellett adniuk. Az öregasszony hajthatatlan, minden követ megmozgat, hiszen szerinte „a fiúnak kötelessége” gondját viselni. Róza türelme már fogytán, ekkor belép a képbe a férfi szeretője is.

„Már nyoma sincs erkölcsnek vagy társadalmi normáknak, a ház egyre zsúfolódik a problémáktól és adósságoktól. A nők a férfitől várják a feloldozást, a megoldást minden problémára. A megoldás azonban várat magára, közben meg egyre sebesebben zuhanunk a lejtőn” – áll az előadás szinopszisában. Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.