Kanadában lépett fel, de Kolozsvárra is visszatér Benedekffy Katalin operaénekesnő

– Az évet nagysikerű kanadai fellépésekkel kezdte. Hogyan kapott meghívást a Salute to Vienna koncertsorozat csapatába?

– Glatz Attila, Kanadában élő művész, impresszárió meghívására vehettem részt a húszéves jubileumát ünneplő Salute to Vienna koncertsorozat torontói és hamiltoni állomásán. Néhány éve beajánlottak Glatz úrnak, hogy hallgasson meg. Ekkor nagyon nagy hasznát vettem mesterem, a világhírű szoprán, Hamari Júlia tanácsának: „Mindig, mindenhol add magadból a maximumot, sohasem lehet tudni, mi vár rád!”

Úgy látszik, az előadásom és a hangom meggyőzte a bécsi újévi koncertek hangulatát felidéző műsorfolyam tulajdonosát és fellépési lehetőséget ajánlott. Nem tudom, hogy mi alapján válogat, de a velem együtt fellépő művészek tehetségéből, valamint a rendezvénysorozatban korábban fellépő világnagyságok felsorolásából látszik, hogy nagyon magas a mérce.

– Korábban társulatokkal, önálló produkciókkal járt külföldön. Ez volt az első alkalom, hogy egy kész nemzetközi műsorba kellett belépnie?

– Igen, Kanadában találkoztam először a többi szereplővel. Partnereimet, a tánckart, a hetvenfős zenekart és a karmestert ott láttam először. Mindössze két napunk volt próbálni, összeszokni, viszont egy professzionális nemzetközi csapatba kerültem. A művészek a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek, de mindenki tudta a dolgát, mindenki fegyelmezetten, a legjobb tudása szerint dolgozott a közös sikerért. Nagyon jó, ösztönző tapasztalat volt.

– Mindkét koncerten teltház volt, háromezer embernek énekelt. Gyerekként gondolt ekkora sikerekre?

– Mindig feldob a nagyszámú közönség. Korábban a Báthory Erzsébet című musical-opera címszerepében léphettem fel Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és a Kolozsvári Magyar Operában – ezeken a fellépéseken is nagyon sokan voltak. Amikor Kanadában kiléptem a színpadra és végignéztem a nézőtéren, végtelen boldogság öntött el, hogy az én kis falumból ilyen messzire jutottam.

Amikor felcsendültek az első dallamok, eufória fogott el és az előadás végén, amikor felállva tapsolt a közönség, meghatottság és boldogság járta át a szívemet. Lehet, hogy ez szerénytelennek hangzik, de biztos voltam benne, hogy olyan örömet fogok szerezni a jelenlévőknek, amire vártak, amiért eljöttek erre a gálára. Igazából nem volt nehéz dolgom, a műsor összeállítása is garantálta a sikert, kitűnő volt a zenekar, a karmester és a partnerek. Ilyen együttesben szinte nem is lehet hibázni. Jól bevált sikerdarabokat énekeltem közkedvelt operettekből, a Denevérből, a Csárdáskirálynőből és a Marica grófnőből.

– Hazaérkezése óta sem pihent. Leányfalun és Kismaroson a Lanner Kvartett újévi előadásain vendégeskedett és fellépett a budapesti Dohány utcai zsinagóga Köszönetkoncertjén, amire szintén több ezren ellátogattak. A sikeres évkezdést milyen tervek követik?

– Nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, hogy a Salute to Vienna továbbra is számít rám, valószínűleg lesz még fellépés az Egyesült Államokban is. A közeljövőben újra dolgozom a Kolozsvári Magyar Operaházzal, ahol több szerepet is elvállaltam. Nagyon foglalkoztat továbbá a nem hagyományos előadásokon való részvétel, ahol többféle műfajban, népzenétől az operáig egyszerre tudom kipróbálni magam. Erre a közeljövőben ismét lesz alkalmam.

Nagyon boldog lennék, ha a gyerekkori álmom egyszer valóra válna és a csíksomlyói búcsún elénekelhetném az Ó én édes, jó Istenem című imát. Nagyon szeretek énekelni és szeretnék minél több embernek az énekemmel örömet szerezni.

Gyöngyösi Tímea