Elment Erdély barangolója

Beke György a háromszéki Uzonban született 1927. augusztus 3-án. Tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte. 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egység munkatársa, 1948–73 között a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szónál, illetve az Előrénél dolgozott, 1973–87 között A Hét főmunkatársa volt. 1989 óta Magyarországon él. 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től a Magyar Írószövetség választmányi tagja, az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja.
Első elbeszélése 1949-ben jelent meg az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye, a Csángó történet 2002-ben. Számos riportkötete, karcolata, tanulmánya, regénye, interjúkötete, szociográfiai írása jelent meg. Ezek közül a legjelentősebbek a Szilágysági hepehupa című riportkönyv, az Orbán Balázs nyomdokain – Fodor Sándorral és Mikó Imrével –, a Bűnben társtalanul című regény, a Csángó passió – barangolások moldvai csángómagyarok között, a Búvópatakok című, Beszterce-Naszód megyében készült szociográfiai kötete, a Magyar gondok Erdélyben, illetve A nyitrai gróf feláldozása című publicisztikakötete.
A Barangolások Erdélyben című hatkötetes sorozata egyedülálló vállalkozás a mai magyar irodalomban. A szerző a  szociográfia és a valóságfeltáró irodalom legnemesebb hagyományait követve, szinte monografikus alapossággal tárja fel Erdély magyarlakta vidékeinek életét, és eközben élővé teszi a múltat is. A viharos történelmet, amelyet a magyarság a rátörő újabb és újabb hódítókkal – tatárokkal, kunokkal, törökökkel, osztrák és olasz zsoldosokkal – szemben végigharcolt megmaradásáért, és mindezek közepette nagyjai még kultúrát is teremtettek. Olyan kultúrát, amelynek kisugárzása az Erdély földjén élő valamennyi nép felemelkedését segítette.
Bányai Éva 2006-ban Kolozsváron a Komp-Press – Korunk Baráti Társaság gondozásában megjelent Sikertörténet kudarcokkal. Bukaresti életutak című interjúkötetében Beke György így vall magáról, munkásságáról: „a megélhetés kényszere vezényelt a román fővárosba. Majdnem huszonkét évet töltöttem ott. Azalatt nagyon sokat utaztam Erdélyben, hogy legalább addig ne kelljen éreznem magam körül az idegen közeget. (...) Hasznos munkára is felhasználtam azokat az éveket, amelyeket Bukarestben kellett töltenem. Felbúvároltam a bukaresti magyarok sok évszázados történetét, jeles embereinek a tetteit, maradandó alkotásaikat. Családregényt, pontosabban családi krónikát írtam Fölöttünk a havasok címmel, Bukarestben élt és ott eltemetett hétfalusi csángó apósomról és anyósomról. Sajtó alá rendeztem Koós Ferenc Életem és emlékeim című emlékiratát; irodalomtörténészi aprómunkával kötetbe gyűjtöttem és magyarul megjelentettem a román aforizmaszerzők műveit A kő bölcsessége a keménység címmel. Azóta a kötet, változó címekkel, három kiadást ért meg. A román irodalomtörténész-profeszszor, Nicolae Balotă kritikájában azt írta, hogy ha egyszer valamelyik román kiadó vállalkozik a román aforizma történeti bemutatására, akkor az én kötetemet tekintheti mintának (ugyanis ilyen antológia eddig románul nem jelent meg).”
Munkásságát számos díjjal jutalmazták itthon és Magyarországon. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség Díját, 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült.