Elhunyt Koczka György bánsági publicista, rádiós és televíziós újságíró

A karánsebesi születésű Koczka György Temesváron végezte a középiskolát. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának másodéves hallgatójaként 1956 őszén a magyarországi forradalommal szolidaritást mutató kolozsvári diákmegmozdulások szervezésben vállalt szerepet, amiért a kommunista hatalom meghurcolta. Börtönbüntetését (1956–59) Szamosújváron töltötte, majd két évig a Bărăganba száműzték kényszerlakhelyre.

Nyomdászként, színházi kellékesként dolgozott Temesváron, amíg lehetővé vált, hogy felsőfokú tanulmányait levelezői tagozaton befejezze: ezt követően a Temesvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára lett (1970). Román színműírók számos darabját Koczka György fordította magyarra.

Az 1989-es temesvári forradalom idején Fall Ilona színművésszel közösen Koczka György indította el a rendszeres magyar adást a román közszolgálati rádió temesvári körzeti stúdiójában, egy jelentős anyanyelvű médiumot és közéleti fórumot teremtve a bánsági magyarságnak.

Bár 1990 őszétől nyugdíjazásáig a Román Televízió magyar adásának tudósító-szerkesztőjeként dolgozott, az általa indított magyar rádióadásnak is hűséges munkatársa maradt haláláig, a Temesvári Rádióban az irodalmi kalendáriumát szerkesztette, és negyed évszázadon keresztül, haláláig kitartott – írói stílusára, sajátos humorára leginkább jellemző – politikai pamfletrovata mellett.

Koczka György televíziós szerkesztőként (A hivatalnak packázásai), és a Heti Új Szó szerzőjeként (Színe és fonákja) is olyan rovatokat szerkesztett, amelyek szókimondó, sokszor ironikus stílusban emeltek szót a romániai politikai élet visszásságai, az erdélyi magyarság jogsérelmei miatt.

Az 1956-os kolozsvári diákszervezkedésekben játszott szerepéért 2006-ban Koczka György megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, publicisztikai, rádiós és televíziós tevékenységéért pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) 2008-ban Aranytoll életműdíjjal tüntette ki.