„A színész miért nem dolgozhat, ha az autógyártó igen?” – Partiumi színházak vezetői a teátrumok kilátástalan helyzetéről

A szatmári színházat a helyi önkormányzat tartja fenn. „Nem örvendetes állapot a mostani senki számára, pláne azon kollégáink esetében, akik családosok, és mindkét fél a színházban dolgozik. Elméletileg 75 százalékát kapják meg a fizetésüknek az alkalmazottak, de gyakorlatban sok esetben kevesebbet. Vannak különböző pótlékok, a 16 százalékos, nehéz munkáért járó pótlék, 300 lejes étkezési támogatás – ezeket nem kapják meg. Tehát a veszteség összességében nem 25 százalékot jelent, hanem minimum negyvenet” – mondta a szatmári színház igazgatója.

Hozzátette, a legnehezebb, hogy nem látják, mikor lesz vége ennek a helyzetnek.

– fogalmazott Bessenyei Gedő István.

– mondta Bessenyei.

Kiemelte Nézz vissza Haraggal fantázianévre hallgató visszapillantó sorozatukat, ami szintén sikernek örvend, valamint azt, hogy a helyi rádióval is van együttműködésük: mindennap más színész fogja elmondani a nap versét a rádióban, illetve esti mesét is. „A bérleteseinkkel is tartjuk a kapcsolatot, kapnak értesítést online közvetítéseinkről. Azt hiszem, egyre inkább ki vannak éhezve az emberek a kultúrára, a színházra” – fogalmazott Bessenyei Gedő István.

Magyarországi támogatás
Aradon

„Rengeteg előadásunk maradt el, és ez persze nem jött jól senkinek, ugyanakkor szerencsés helyzetben vagyunk, mert magyarországi támogatást kapunk már második éve, és ez enyhíti az anyagi helyzetünket. Ha ez a támogatás nem lenne, akkor már óriási gondok lennének” – mondta el a Krónikának Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője. Kifejtette,

„Nem zökkenőmentes az együttműködésünk, a kommunikáció és a megértés hiánya jellemzi a kapcsolatunkat. Kénytelenek vagyunk együtt dolgozni, mert ilyen a rendszer. Bognár Levente, Arad alpolgármestere sokat segít nekünk, hogy mégis működhessen a munka” – mondta a színház vezetője. Hozzátette, a jelenlegi helyzetben kevesen vannak, akik józanul végig tudják gondolni, hogy mit kellene csinálni.

„Nem féltem a színházat, mert föl fog támadni, élni fog egy idő után, jó előadások születnek majd. A kérdés az, hogy hány színháznál fog ez megtörténni. Az önkormányzati fenntartású intézmények nem szűnnek meg, de vannak félig független színházak, műhelyek, amelyekre a román állam soha nem gondolt” – mondta a színház vezetője. Kifejtette,

„Nyilván vannak súlyosabb problémák, mint a színházé. Viszont egyénileg kellene kezelni ezeket a gondokat annak ellenére, hogy azt mondjuk: ez közösségi sors. Ahogy az egyént elzárták a többiektől, mindenki magának képzeli el a jövőt. A színházak morálisan azért fognak jól kijönni ebből, mert a szünet alatt végig lehet gondolni, hogy merrefelé kellene ezután egyáltalán irányulniuk” – fogalmazott Tapasztó.

– fogalmazott Tapasztó Ernő. Hozzátette, az első romániai magyar online színházi közvetítés az Aradi Kamaraszínház nevéhez fűződik: 2010-ben az interetnikai fesztivál záró előadását, a Rudolf Hess tízparancsolatát élőben nagyon jó minőségben sugározták. Akkor ez nagy újdonság volt, rengetegen látták az előadást, és a díjkiosztót is élőben közvetítették, és bár most a társulat nem közvetít felvételről régi produkciókat, azért igenis tudják, miről van szó.

– mondta Tapasztó Ernő. Mint mondta, persze dokumentációs szempontból számára is érdekes, hogy vissza lehet nézni előadásokat, ilyen például többek közt a Bocsárdi László rendezte Rómeó és Júlia.

– tette fel a kérdést a színházvezető.

Kifejtette, ha egyes vállalatok működhetnek, az emberek eljárhatnak dolgozni bizonyos munkahelyekre, vajon a színész miért nem tehet így? „Miért nem mehet be mondjuk egy színész és egy rendező a színházba, ahol húsz méterre egymástól próbálhatnának egy monodrámát? A színész miért nem dolgozhat, miközben az autógyártó igen? A színésznek is joga lenne ahhoz, hogy dolgozzon. Hogy majd jóval később mutathatná be a nézőnek, az másik kérdés. De arra senki nem gondol, hogy a szerencsétlen színész is szeretne dolgozni” – mondta Tapasztó Ernő.