Az emlékezet megközelítései

A szervezők közleménye szerint a résztvevők délutánonként és esténként szakmai előadásokat hallgathatnak, napközben pedig tíz alkotóműhelyben alkotnak.
„A táborlakók a memóriát a bizonytalan oldaláról vizsgálják, arra kerül a hangsúly, hogy mennyire alakítjuk át az emlékeinket az idő teltével. Mire emlékezünk másként, mint a többiek, mit felejtünk el, milyen részletek esnek ki a képből, illetve mi kap túl nagy hangsúlyt, vagy éppenséggel mi van akkor, amikor valójában meg sem történt dolgokra emlékezünk” – olvasható a közleményben.
A július 29. és augusztus 9. között zajló alkotótábor műhelyvezetői az érkezési napot követően, július 30-án reggel ismertették a tábori résztvevőkkel, hogy miképpen, miből és mit alkotnának a csoportmunka során. Az előző évi alkotótáborokban az építészműhely résztvevői által kialakított hangulatos tábortűz körül helyet foglaló résztvevők nagy része ezen a műhelybemutatón dönti el, melyik alkotóműhelyben szeretne munkálkodni.

Az emlékezésre való hajlandóság
Pálfalusi Zsolt budapesti filozófus, esztéta, aki már 2002 óta jár a táborba, a filozófiaműhely felvezetőjében többek között arra is kitért, hogy Sigmund Freud miképpen fejti ki A hisztéria c. művében, hogy mi az, amire valaki hajlandó, és mi az, amire nem hajlandó emlékezni. A filozófiaműhelyben tehát a memória fogalmát egy kritikusabb megközelítésben boncolgatják. Az íróműhelyben a Minimum Partyn első alkalommal részt vevő Lövétei Lázár László költő és szerkesztő irányításával az „irodalomtörténet memoárjainak” különféle olvasatait vizsgálják meg a műhely résztvevői, és ezek mentén írják meg tábori emlékeiket. A vizuális művészeti műhely Szigeti Gábor Csongor csíkszeredai származású, Budapesten élő képzőművész, előadótanár és kurátor irányításával a környék bejárásával indult. A műhelyben részt vevők elkezdték megkeresni azokat a helyeket, amelyek valamilyen módon valamire emlékeztetnek, próbálták megtalálni „azokat a szálakat”, amelyek az adott helyhez, természeti környezethez kapcsolódnak, a továbbiakban pedig fotókkal és videókkal dokumentálják a helyszíneket, majd létrehozzák ezek rekonstrukcióit, és azokat elhelyezik egy virtuális múzeumba, egy online is működő adatbázisba. A zeneműhely idén Miquéu Montanaro provanszál muzsikus irányításával indult, a köré csoportosuló résztvevők megkeresik a tábor helyszínének jellegzetes hangjait – az erdő, a patak, a tücsökciripelés stb. hangjait –, és a különféle zajokból megpróbálnak zenét létrehozni úgy, hogy azt kiegészítik saját hangjukkal és hangszereik hangjával. A fotóműhely Kónya István kolozsvári származású budapesti fotográfus irányításával szintén a memória témakörére épít, hiszen a fénykép „visszahozza” az emlékeket. A táborban celluloidfilmre dolgoznak, majd különféle előhívási technikákkal kísérletezve az eredményt manipulálják. A mozgásszínházi műhely Kocsis Andrea és Lukács Ádám miskolci táncosok irányításával a test emlékezetét helyezi előtérbe. „Kérdések és válaszok, oldás és kapcsolás, villanások és megvilágítások, vonalak, dinamika, könnyedség, zeneiség, mozdulatok szabadsága, a testek közt áramló hullámok, amint benépesítik az ürességet – mindezek kapcsán a test nem hazudik… emlékszik” – fogalmaznak.

A tábort is dokumentálják
A filmes műhely résztvevői egyrészt vállalják Schneider Tibor kolozsvári rendező és operatőr irányításával, hogy dokumentálják az egész tábort, a többi műhelyben zajló munkát, másrészt a memória tematikája kapcsán írják meg forgatókönyveiket Fogarasi Gergely budapesti filmes alkotóművész segítségével. A leforgatandó filmjeikhez kiindulópontul használják az emlékezés nagy mestere, Krúdy novelláit, valamint a digitális memóriát, illetve az emlékek és az álmok lehetséges változatait. Idén is van kísérletiszínház-műhely a kolozsvári származású, Miskolcon élő Szabó Attila rendezővel, aki naponta létrehozott vicces és öntörvényű produkcióiba bárkit, adott esetben az egész tábort is bevonja. Az építészműhely Márton Ildikó csíkszeredai építész irányításával egy adott kor gondolkodását térré formáló műemlékek felől közelíti meg a tábori tematikát, és a természeti környezetben megépítendő munkáik létrehozása során azt is megvizsgálják, mi az a plusz, ami még kapcsolódik egy építészeti konstrukcióhoz. A kézműves műhelyt idén a csíkszeredai Lázár Mónika vezeti, aki a füvek emlékezetét eleveníti fel a növényfestési folyamatban, előcsalogatva mindazt, ami a vadon élő növények levelei és virágai memóriájából előhívható. Az alkotóműhelyekben általában 8-12 amatőr vagy profi alkotó vesz részt. Az ő, illetve a műhelyek közti együttműködésük eredményeit a tábor utolsó napjain mutatják majd be.