Álmok, börtönök, gyötrelmek

Sebestyén Mihály Tófalvi munkáiról azt mondta, „ha valaki szenzációs amerikai stílusú perbemutatásra számít, csalódnia kell. Itt teljesen unalmas peranyagok sorakoznak időrendben, kihallgatási jegyzőkönyvek, letartóztatási parancsok, kérdések és feleletek, az unalomig isméltelt kérdések, kitalálás és valóság, politikai fikció, politikai álmodozás, börtönök, börtönőrök, kínzások és lelki gyötrelmek”. Sebestyén Mihály szerint meglepő az a naivitás, amellyel emberek összefogtak, hogy puszta kézzel megdöntsék azt a kommunista diktatúrát, amely – mint később kiderült – évtizedeken át megdönthetetlennek bizonyult.

Tófalvi Zoltán négykötetesre tervezett dokumentumgyűjteményének első két darabja ugyanis a Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész nevével fémjelzett szervezkedés, valamint a Szoboszlai Aladár pécskai római katolikus plébános személyéhez fűződő „összeesküvés” per- és börtönanyagába nyújt betekintést több száz kordokumentum révén. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverését követő erdélyi megtorlás időszaka ez, amelyről a készülő harmadik kötetben a Kolozsváron élő nemzetközi jogász, Dobai István nevéhez fűződő – és súlyos börtönévekkel büntetett – ún. ENSZ-memorandumkísérlet dokumentumai, a záró, negyedik könyvben pedig a megtorlást túlélők visszaemlékezései lesznek olvashatók.

A Szoboszlai-csoport a kommunista rendszer megdöntését tűzte ki céljául 1956-ban. Terveik szerint a kommunizmusból kiábrándult katonatisztek és a hadsereg bevonásával állították volna félre a kommunista vezetést. Ehhez egyetlen zsebpisztoly állt a rendelkezésükre, a Szekuritáté pedig úgy tartóztatta le őket, hogy a terv megvalósítása el sem kezdődött. Tizenegy halálos ítéletből tízet végrehajtottak.

Az érmihályfalvi csoport az erdélyi magyarság státusának rendezését tervezgette, e per nyomán három embert végezek ki, többet bebörtönöztek.

Tekintve, hogy az 1956-os forradalom másik erdélyi mártírját, Moyses Mártont 57 éve tartóztatták le Kolozsváron, az esten Boér Ferenc színművész a költő három versét szavalta el. Az erdővidéki illetőségű Moyses Mártont 1956-os magatartása miatt 1960. november 22-én elsőéves filológushallgatóként tartóztatták le Kolozsváron. Kétévi börtön után nem folytathatta tanulmányait, cikkeit és folyamodványait elutasították, végső elkeseredésében 1970. február 13-án Brassóban a pártszékház előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát, három hónap múlva pedig belehalt sebeibe.

Tófalvi Zoltán szerint az erdélyi megtorlást jelentősen fokozta a Kádár János vezette magyar állami és pártküldöttség 1958. februári romániai látogatásán tett bejelentése, miszerint a romániai magyarság sorsát Budapest a román vezetésre bízza, az ellenforradalmárokat pedig meg kell büntetni.