A konzervatív avantgárd költő

A Kortárs Kiadónál idén megjelent verseskötettel együtt egy régi könyvészeti technikát is megismerhettek az érdeklődők, ugyanis a kiadvány a japán hajtás módszerével készült, miszerint az íveket visszahajtják, és úgy kötik be, ezért kétszer olyan vastagnak hat a kötet.

„Sok japán hajtással készült könyv születik, de ez a kiadvány a behajtott oldalak közé nyomtatott képek miatt egyedi, amelyeket bekukucskálva megleshet az olvasó, ha viszont felvágja az oldalakat, minden képet kettévág, és nem juthat közelebb azok lényegéhez” – adott új kötetéhez használati útmutatást L. Simon László, aki igazi „könyvművet” hozott létre, hiszen a szöveget, a képeket, a borítót, sőt még a könyv makettjét is maga készítette. „Egy olyan könyvet akartam létrehozni, amely elejétől a végéig sajátom, hogy ne csak beszéljek arról, hogyan kell könyvet csinálni” – magyarázta az intézményes keretek között könyvtervezést oktató szerző.

L. Simon László egyik megtörtént esetből ihletődött verse éles vitát váltott ki a háború etikájáról. „A feleségem egyik családtagjával történt, aki főszolgabíró volt, és nem írta alá az egyik helyi zsidó deportálási papírját, ezért büntetésül őt vitték Dachauba, és ott is halt meg. Miközben ott volt, megérkeztek a „felszabadító” orosz csapatok, és halálra erőszakolták a család egyik nőtagját. Ma is élnek az ikerhúgok, akik végignézték a testvérük halálát” – ismertette a szöveg hátterét a költő, aki szerint Magyarországon még mindig tabu ilyen esetekről beszélni. „Engem a saját fájdalmunk érdekel, és az, hogy hatvan évvel a háború után senki sem beszél vagy ír arról, hogy mi történt a „felszabaduláskor”, eltekintve Polcz Alaine Aszszony a fronton című könyvétől, amelyben a saját kálváriáját írta meg” – mondta el az avantgárd szövegeiről ismert szerző, aki új kötetében konzervatív tematikát dolgoz fel.

„Most egy olyan életszakaszban vagyok, hogy az érdekel, mi történt a szüleimmel, nagyszüleimmel, velünk. Poétikailag és szerkesztésében viszont avantgárd a Japán hajtás is. Ma konzervatívnak lenni nagyobb bátorság kell, mint lázadni: a konzervativizmus ma már avantgárd gesztus nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Például a homoszexualitásról ma negatívan nem lehet megszólalni, ha valaki megteszi, automatikusan kiírja magát egy szellemi diskurzusból, ezért ma a művészet egyszerűen kiszolgálja a politikailag korrekt trendeket, és nem törekszik semmilyen önállóságra: a művészek konformisták. Azt akarom, hogy lehessen tabukat döntögetni, azaz írhassunk arról is, hogy valakinek esetleg nem tetszik a homoszexuális „propaganda-hadjárat”, vagy hogy mi történt velünk, a számunkra jelentőséggel bíró eseményekről” – fejtette ki L. Simon László.