A hiány drámája a Csíki Játékszínben

Szerelem, boldogság, elszánt társkeresés, menekülés a magánytól – olyan dolgok, amelyek mindörökké foglalkoztatni fogják az emberiséget. Barta Lajos Szerelem című darabjának színrevitelével ezen örökzöld témákat járja körül Keresztes Attila kolozsvári ren

2006. február 22., 00:002006. február 22., 00:00

A névtelen kisvárosban élő Szalay lányok – Nelli, Lujza és Böske – egyetlen vágya a férjhez menés. Ez azonban reménytelennek tűnik, a nyugdíjasok negyedében kevés esélyük van erre. Lujza, a középső lány költő szerelme a budapesti karriert választja, a fiatal Böske szívének választottját, a katonát elhelyezik, míg Nelli vénlányként nem találhat magának társat. A lányok drámáját még inkább mélyíti, hogy az egyetlen férjjelölt, a szomszédba költöző Komoróczy tulajdonképpen bogaras, önző, férfiatlan, másokra figyelni képtelen lény – ebben a világban a lányoknak szinte lehetetlen megtalálni a boldogságot.
„Bár egy képzeletbeli városban játszódik a cselekmény, bárhol bárkivel megtörténhet, hogy nem adatik meg az az alapvető életfeltétel, ami nem feltétlenül a szerelemről, de a boldogságról, a gyerekvállalásról, a társhoz való tartozásról szól, a darabban pedig ezt az alapvető problémát dolgozza fel Barta Lajos. A színpadon mélyebb lesz a dráma, hiszen már a reménység is múlóban van” – magyarázta a Krónikának a fiatal rendező. Keresztes Attila értelmezésében a Szerelem a hiány drámája, az események pedig lelki, belső történések. Barta Lajos Szerelem című darabját Csehov Három nővérének magyar változataként is szokták emlegetni. „Van egy keserédes komikuma a boldogságkeresésnek: a három lány, a mama, a papa, az önjelölt férj reménykedése. Ez egyfajta átirata a Három nővérnek. A vágyakozás tárgya itt viszont nem több alapvető boldogságigénynél” – fűzte hozzá Keresztes Attila.
Az előadás vendégszínészeként Szalayné szerepében Csíky Ibolyát láthatja a közönség, ugyanakkor a marosvásárhelyi színművészeti főiskola negyedéves hallgatója, Csíki Hajnal is bemutatkozik. A rendezőnek a csíki társulatról csak elismerő szavai vannak, ám, mint megjegyezte nem elég, ha csak a színészek akarják a színházat. Erre áldozni kell, és biztosítani legalább a legalapvetőbb feltételeket, mert hiányuk a későbbiekben az igény rovására mehet.
Az előadás dramaturgja Bodó A. Ottó, a díszleteket és a jelmezeket Bianca Imelda Jeremias tervezte.