A csodagyerekkortól a Requiemig

Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén, Leopold Mozart és Anna Maria Pertl gyermekeként. Születése másnapján keresztelték meg, a Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre. Később az istenszerető jelentésű Amadeus, Gottlieb nevet használta középső névként, leggyakrabban pedig az Amadét.
Édesapja a salzburgi érsek udvari zeneszerzője volt, hét gyermeke közül csak Nannerl és az utolsónak született Wolfgang maradt életben. Az apa hamar felismerte gyermekei tehetségét, és nevelésüknek szentelte életét. A kis Mozart meglepő gyorsasággal tanult, alig ötévesen zenét is írt. Csodagyermekként bejárta Európát, tudásával lenyűgözte a hozzáértőket. Bécsben Ferenc császár tréfálkozva tette próbára a kis Wolfgangot, amikor egy kendővel letakarta a zongora billentyűit, és így kellett bebizonyítania egyedülálló tehetségét. Megismerhette az európai élet felhőtlen eleganciáját, amely művészetére is hatással volt. A fejedelmi udvarok egymással versenyezve rendeltek tőle új – kellemes, szórakoztató – műveket a jeles alkalmakra.
Hazatérve Salzburgba az ifjú Mozart is az érsek szolgálatába állt, itt a divertimentók, szerenádok és szimfóniák mellett már versenyműveket is írt, a közönséget azonban továbbra is csak virtuóz zongorajátéka érdekelte. Folytatta utazásait, Milánóban több opera komponálására kapott megbízást, és müncheni felkérésre írta meg a La finta giardiniera című opera buffáját. Mivel Salzburgban nem nézték már jó szemmel „csavargásait”, 1777-ben anyjával Mannheimben töltött hosszabb időt, ahol megismerkedett a Weber családdal. Anyja halála után hazatért, de nyomasztotta Salzburg légköre. Még hercegérseki szolgálatban állt, amikor München számára megírta az Idomeneót, majd független muzsikusként Bécsben telepedett le, és 1782-ben elvette feleségül Constanze Webert. Hat gyermekük született, de csak ketten érték meg közülük a felnőttkort. Az 1786-ban komponált Figaro házassága bécsi bemutatóját követő prágai előadás hozta meg az igazi sikert, következő művét, a Don Giovannit Mozart már prágai felkérésre írta. Az egyre súlyosabbá váló anyagi körülmények beárnyékolták életének utolsó éveit, ekkor írta meg a Cosi fan tutte, a La clemenza di Tito és A varázsfuvola című operáját.
Halálának körülményeihez legendás történet kapcsolódik: egy júliusi délutánon felkereste őt egy titokzatos megrendelő, aki gyászmise írására kérte föl a 35 éves zeneszerzőt. (Utólag kiderült, hogy az illető Walsegg gróf volt, aki saját neve alatt akarta a művet kiadni). Mozart betegen is megfeszített erővel dolgozott, de a Requiemet már nem fejezhette be, 1791. december 5-én meghalt. Utolsó útjára senki nem kísérte el, a bécsi temető tömegsírjába temették.