A „kétarcú” Bartók

A zeneszerző mindhárom színpadi művét bemutatták a kolozsvári operában

A nem kimondottan a nagyközönségnek, de nem is csak a „vájt fülűeknek” szóló konferencián Bartók Béla művészetéről és népzenegyűjtő munkásságáról hazai, illetve magyarországi szakemberek értekeztek. Záróelőadásában Selmeczi György elmondta, véleménye szerint a mai ember számára Bartók neve nem annyira a zeneszerzőt jelenti, hiszen manapság főként a folklorista Bartókot emlegetik. Selmeczi György felszólalásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a művészetbe  beszüremlett a politika: az utóbbi években egyre inkább kiéleződött Bartók Kodállyal való szembeállítása, amely szerint Magyarországon Bartókot baloldaliként emlegetik, míg Kodályt jobboldaliként tartják számon. Fodor Attila A csodálatos mandarin helye a 20. század zenéjében című előadásából zenetörténeti csemegéket tudhatott meg az érdeklődő; például azt, hogy Bartók fiatalkori példaképe Richard Strauss volt. Németh G. István négy esettanulmány bemutatásával azt vizsgálta, hogy a 125 évvel ezelőtt született zeneszerző életműve hogyan hatott az erdélyi harmincasokra, például Cornel Ţăranura, Terényi Edére, Vermesy Péterre vagy id. Csíky Boldizsárra. Utóbbi a Bartók-centenáriumon, 1981-ben ezekkel a szavakkal emlékezett a zeneszerzőre: „rájöttem, Bartóknak csak utánzója lehetek, mert életműve zárt és befejezett”.
M. Tóth Géza magyarországi animációs filmrendező Bartók színpadának számítógépes megjelenítéséről értekezett. Elmondta, A csodálatos mandarin című Bartók-mű számítógépes animáció készítését 2004-ben kezdte el, és tavaly a budapesti Művészetek Palotájában mutatták be. A kolozsvári, vasárnap esti bemutatón fiatalok és idősebbek egyaránt kíváncsiak voltak a produkcióra, amellyel a fiatal művész kísérte a magyar opera zenekarának előadását. A legnagyobb érdeklődés azonban a szombat esti két előadást övezte, A fából faragott királyfi című táncjáték és A Kékszakállú herceg vára című opera több mint telt házat vonzott: zsúfolásig teltek a lépcsők is, és sokan állva nézték végig az előadásokat. A Kékszakállú herceg vára meglepetéssel szolgált az operakedvelő közönségnek: a többnyire koncertként előadott művet ezúttal „igazi” operaként adta elő Molnár Mária és Szilágyi János, Selmeczi György rendezésében, Lőrinc Gyula látványtervével. 


Erdővidék: zene minden nemzedéknek
n Bartók Béla szobrának megkoszorúzásával és operaesttel zárta a Bartók-év rendezvénysorozatát a baróti Városi Művelődési Ház. A háromszéki kisvárosban egész évben zajlottak Bartókról emlékező rendezvények, ezek keretében lépett fel például a Kolozsvári Magyar Opera szopránja, Székely Zselyke, karmestere, Kulcsár Szabolcs, illetve a magyarországi Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas szoprán, Pálinkás Péter tenorista és Vígh Kristóf zongoraművész, zeneszerző. Ugyanakkor háromszéki előadók részvételével A népdal élete Bartók kórusműveiben címmel dalos találkozót szerveztek, és megtartották az erdővidéki iskolások IV. Dalos Találkozóját. Szombaton félszáz baróti érdeklődő, zömmel diákok Marosvásárhelyen koszorúztak Bartók Béla marosvásárhelyi szobránál, este pedig a Kolozsvári Magyar Opera előadásait nézték meg.

------------


Márton Éva, Rostás-Péter Emese