A regényíróban rejlő nő

Láng Zsolt Márton Evelin író, a Bukaresti Rádió magyar adásának szerkesztője kérdéseire válaszolva elmondta: a sorozatot az Erdélyi Fejedelemség 150 évével kezdte, és arra törekedett, hogy eljusson a jelenig.

„A mi jelenünk 1989, ha valaki nem tudta volna. Amikor az ember ír, sosem tud eljutni addig a pillanatig, amiben éppen él” – fejtette ki a szerző. A könyv főhőse egyébként egy Bori nevű 18 éves lány, aki szerint az érzelmek kozmikus jelenségek. „Azokban az időkben, amikor az emberek jobbnak látják elsorvasztani a lelküket, és így nem tudják befogadni az érzelmeket, akkor ezek az állatokba, fákba költöznek. Egy fa is tud szeretni, csak másképpen, mint egy ember” – mondta Láng.

A sorozat darabjai egyébként valóban a bestiáriumok kitalált állatait, vagy inkább Láng Zsolt saját bestiáriumának kitalált állatait vonultatják fel. A történet a rendszerváltás kori Szatmárnémetiben játszódik, a szerző ebben a városban nőtt fel, mint felidézte, a nagyapja kertjében valóban volt egy hatalmas diófa, amellyel gyerekkorában beszélgetett, és ha a kérgére tapasztotta a fülét, a fából rengeteg kis hangot hallott. Márton Evelin rákérdezett, hogy nem jelentett-e pluszerőfeszítést az, hogy női főszereplőt választott. Láng szerint egy férfi életének tetemes részét tölti a nők megfigyelésével, az ismeretlen iránti vonzalma miatt is, így számára sem volt nehéz a feladat. Ráadásul már középiskolás korában észrevette, hogy a lányok történetei  érdekesebbek, mint a fiúkéi.

„Egy lány nem ragaszkodik egy történet tanult befejezéséhez, mint a fiúk. Szerintem minden regényíróban egy nő írja a regényeket” – fejtette ki. Márton Evelin rákérdezett, hogy Láng állatai miért vannak „megverve” a századokkal korábbi eseményekre való emlékezés képességével. „Azért írtam, hogy visszahozzam ezeket a hajdan történt dolgokat is, hiszen mindenki azért ír, mert kevés neki a jelen, illetve reálisan gondolkodva belátja, hogy nem csak ennyi a világ. Ha megírsz egy történetet, a világ is annyival tágabb lesz” – válaszolt Láng.