Még bujkál egy bűnös Szerbiában

Míg az EU világossá tette, hogy a Nyugat-Balkán uniós integrációja „csak” idő kérdése, az is egyértelmű, hogy a térségnek meg kell birkóznia a volt Jugoszlávia szétesését kísérő háború minden örökségével, legyen az a menekültek visszatelepítése vagy a háborús bűnösök elszámoltatása. A tagállamok nem akarnak megoldatlan konfliktusokat importálni, ugyanakkor tudják, hogy nem térhetnek ki a történelmi adósság rendezése elől. Szlovénia már tag, Horvátország egy-két hónapon belül lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, és a tagjelölt Montenegróhoz és Macedóniához felzárkózhat Szerbia is. Mladics elfogásával ugyanis veszít erejéből a vád, hogy Belgrád nem működik kellően együtt a délszláv háborúk során elkövetett bűncselekmények ügyében eljáró nemzetközi ENSZ-törvényszékkel (ICTY).

Serge Brammertz, az ICTY főügyésze alig egy hét múlva, június 6-án nyújtja be jelentését az ENSZ Biztonsági Tanácsának a törvényszék 2011 első fél évének munkájáról. A sajtóba kiszivárgott részletek szerint a jelentésben az áll, hogy „Szerbia erőfeszítése a szökevények letartóztatására mindeddig elégtelennek bizonyult”. Brammertz és munkatársai most tehát átírják jelentésüket, ami fölveti a kérdést: elemzésükre rácáfolt-e Mladics őrizetbe vétele, avagy éppenséggel az elmarasztaló jelentés hozta meg gyümölcsét, Belgrád megértette, hogy amennyiben komolyan gondolja EU-csatlakozási ambícióit,  úgy nem kockáztathat meg egy újabb negatív véleményt.

Az EU további bővítésétől finoman szólva is vonakodó tagállamok szívesen hivatkoztak eddig is Hágára, mivel a törvényszékkel való együttműködés az EU hivatalos tagjelölti státusának deklarált feltétele. Ez az ódzkodás különösen igaz Hollandiára, amelynek az egykori Jugoszláviához fűződő viszonyát meghatározza, hogy legalábbis morális felelősséget érez a srebrenicai mészárlásért. „Szerbia drámai ügy Hollandiában. A holland katonák 1995-ben nem tudták megakadályozni a második világháború óta legnagyobb európai tömegmészárlást. Mindazoknak, akik  felelősök a srebrenicai tragédiáért, az ENSZ Nemzetközi Törvényszéke előtt van a helyük. Karadzsics már ott van, Mladics még szökésben van.

A szerb hatóságoknak el kell fogniuk, és ki kell adniuk őt Hágának, mégpedig azonnal” – ezt Frans Timmermans volt Európa-ügyi miniszter mondta 2009-ben Budapesten, és a holland vélemény azóta se változott. Sokatmondó, hogy Mladics letartóztatását követően Mark Rutte kormányfő  óvatos nyilatkozatával lehűtötte a hír nyomán támadt eufóriát: „A csatlakozás előtt minden tényt megvizsgálnak. Ez egy fontos elem volt, de a letartóztatás nem jelent azonnali csatlakozást. Ez nem így működik.” – mondta Rutte, a holland televíziónak nyilatkozva. Úgy vélte, a fő kérdés az, hogy novemberben az Európai Bizottság hajlandó lesz-e javasolni a tagállamoknak, hogy adják meg Szerbiának a tagjelölti státust.
Tény, hogy Belgrád adós a másik háborús bűnös, Goran Hadzsics őrizetbe vételével is, de a szerbek hivatkozhatnak a horvát háborús bűnös Ante Gotovina tábornok esetére.

Az Európai Unió úgy kezdte meg 2005 októberében a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, hogy Gotovinát csak két hónappal később sikerült elfogni, noha Zágrábtól is elvárták, hogy működjön együtt Hágával, és éveken keresztül azt állították, hogy a horvát titkosszolgálat fedezi a horvátok körében hősként tisztelt tábornokot.

Javítja továbbá Belgrád kilátásait, hogy Hollandia hozzáállása elszigeteltnek tekinthető, az EU aligha teszi ki magát annak a vádnak, hogy kettős mércét alkalmaz. Nem is szólva arról, hogy az EU csak az európai perspektíva nyitva tartásával lesz képes  Szerbia befolyásolására. Erre pedig szükség lesz a volt Jugoszlávia további bonyolult kérdésének, a szerb–koszovói viszonynak a rendezéséhez.