Kormányváltás Olaszországban: Európa nem siratja Berlusconit

Az Unió a szavazatok 49,805 százalékát szerezte meg, míg a fő rivális, a Silvio Berlusconi kormányfő vezette jobboldali Szabadság Háza (Cdl) tömörülés a voksok 49,739 százalékát gyűjtötte be. Az Unió szűk szavazattöbbséggel, 25 244 vokssal győzött. Az Unión belül a legtöbb mandátumot, 220-at a Prodi alapította Olajfa (Ulivo) tömörülés kapta, a második legnagyobb baloldali frakció pedig a reformkommunistáké lesz 41 képviselői hellyel. A Cdl legfőbb ereje továbbra is Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország (Forza Italia) lett, 137 mandátummal, mögötte pedig a Gianfranco Fini vezette szélsőjobboldali Nemzeti Szövetség (AN) végzett, ők 71 honatyát küldhetnek a képviselőházba. A fennmaradó 12 mandátum sorsa a külföldön élő olaszok szavazatai alapján dől el. A tavaly decemberben elfogadott új olasz választási törvény a győztes pártkoalíciót „jutalmazza”: 341 képviselői mandátumra egészíti ki annak a szavazófülkékben elért eredményét, amennyiben nem szerzett volna ennyi képviselői helyet, míg a fennmaradó 277 helyet a választások vesztes pártjai között osztják szét. A baloldali ellenzék a szenátusi választásokat is megnyerte, az Uniónak a külföldön élő olaszok szavazataival sikerült megfordítania az eredményét, amely az anyaországi voksok véglegesítése után még a Cdl pártszövetség egymandátumos előnyét mutatta. A sajtó szerint a baloldali koalíció négyet szerzett meg abból a hat szenátusi helyből, amelyről a külföldi szavazók döntöttek, így az Unió 158 mandátumhoz jutott a 315 tagú szenátusban.
Az olaszországi kormányváltásnak Európában is örülnek, hiszen öt éven át tartó uralma alatt, amelynek során a római koalícióban együtt kormányoztak populisták, euroszkeptikusok és posztfasiszták, Berlusconi szokatlanul messze terelte Itáliát az európai fősodortól anélkül, hogy valóra váltotta volna az általa ígért liberális gazdasági reformok nagy részét. Berlusconi olyan országot hagy hátra, amelyet az Európai Bizottság és az uniós tagállamok többsége Európa „beteg emberének” tart. A showmanszerű fellépéseiről elhíresült médiamogul bukásával eltűnik a színről az amerikaiak vezette iraki háború egyik legfontosabb támogatója, az orosz elnök és Izrael legszókimondóbb európai csodálója, valamint Törökország EU-felvételi kérelmének nagyhangú szószólója. Legyőzőjétől, Proditól azt várják Brüszszelben, hogy visszavezeti Itáliát az európai országok szigorúan integrációbarát táborába, akik azt akarják, hogy az uniós alkotmányozás megrekedt folyamatában mielőbb megvalósuljanak az intézményes reformok. Prodi miniszterelnöksége alatt valószínűleg jelentős mértékben javulni fognak az olasz–francia, illetve az olasz–német kapcsolatok, amelyek Berlusconi hivatali idejében többnyire nagyon rosszak voltak.
A nemzetközi sajtó azonban Prodinak sem jósol fényes jövőt, mivel a szoros választások Olaszország megosztottságáról tanúskodnak, előre látható az ellentétek mélyülése, ami nem segíti a gazdasági problémák orvoslását. Hírösszefoglaló