Háborús bűntett miatt őrizetbe vették Biszku Bélát

Ibolya Tibor kitért arra, hogy az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának valamennyi tagja ezzel a bűncselekménnyel gyanúsítható lenne, de már csak Biszku Béla él közülük. A főügyész a rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás jelentős mérföldkövének nevezte a gyanúsítást.

A főügyész közlése szerint Biszku Béla együttműködő volt, ugyanakkor tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, és vallomást nem tett. Tájékoztatott arról is, hogy Biszku Bélától lőszereket foglaltak le, ez azonban nem képezi a gyanúsítás tárgyát.

Biszku Béla házi őrizetbe helyezését az ügyészség kezdeményezte. A főügyész szerint a 91 éves gyanúsított esetében a legszigorúbb kényszerintézkedés nem indokolt.

Biszku Bélát – akit Ibolya Tibor az 1956-os forradalmat követő megtorlások fő irányítójának és felelősének nevezett - két, az 1956-os eseményeket követő sortűzzel, a budapesti Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzzel összefüggésben gyanúsítják.

Ibolya Tibor felidézte: 1956. november 4-én a szovjet és a magyar csapatok között fegyveres összeütközés alakult ki. Kádár János 1956 elején megalakította az illegitim Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, mely november 7-én esküt tett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1956. évi 28. számú határozatával kinevezte a Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, egyben felmentette a Nagy Imre-kormányt.

Ugyancsak 1956 november elején megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), melynek a központi, operatív, irányító és döntéshozó testületének, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak a tagjai a következők lettek: Biszku Béla mellett Apró Antal, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György. A testület tagjait az MSZMP 1956. november 11-én megerősítette, és Münnich Ferencet is beválasztották a bizottságba.

Az 1956. november 7-ei kormányülésen döntés született a karhatalom létrehozásáról, a határozathozatallal és szervezéssel Münnich Ferencet bízták meg. Másnap az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közös határozatban intézkedett a karhatalom felállításáról, erről azonban jogszabályt sosem adtak ki.

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. november 21-én tartott ülésének első napirendjén a karhatalom megszervezése szerepelt, az ülésen Biszku Béla is jelen volt, és megszavazta azt a két határozatot, amely közül az egyik Földes László hadseregbe történő delegálásáról, továbbá arról szólt, hogy „egyes gócokat erőteljesebben kell karhatalommal védeni”. Utóbbi kitért arra is, hogy a szervezést gyorsítani kell Miskolcon, Pécsen és Salgótarjánban.

Az ügyészségnek a sajtó számára átadott sajtóanyaga szerint Biszku Béla az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetősége ülésén 1956 december 3-án többek közt azt mondta: „egyetértek azzal, hogy a munkástanácsokkal szemben olyan politikát kell vinni, hogy a tulajdonképpeni feladatokra kell irányítani a figyelmet, de ezt karhatalmi, rendőrségi fellépés nélkül nem lehet sikeresen megoldani, mert az utóbbi napok azt mutatják, hogy mert ilyen fellépés nem volt, az ellenforradalmi nyomás rajtuk keresztül erősödött”.

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága által irányított karhatalom vezetősége, a Katonai Tanács 1956. december 4-én ült össze, amelyen többek között meghatározták, hogy az ellenséggel szemben határozottan fel kell lépni, továbbá gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük.

Ezután következtek a karhatalmi alakulatok által a polgári lakosságra leadott sortüzek, köztük az 1956. december 6-án, a fővárosi Nyugati téren történt vörös zászlós tüntetésen és december 8-án Salgótarjánban.

Az ügyészség szerint az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága – amelynek Biszku Béla döntési joggal rendelkező tagja volt – közvetlenül irányította a karhatalom operatív vezető testületét, a Katonai Tanácsot, feladatokat határozott meg és célokat tűzött ki neki, amelyeket a karhatalmi erők végrehajtottak. Biszku Béla ezzel a hatóság szerint rábírta a karhatalmi erőket a háborús bűntettek elkövetésére, valamint társaival ezekre a bűncselekményekre szövetkezett.

„Talán a történészek konszenzusban vannak abban, hogy az 1956-ot követő megtorlásokban Biszku Béla, mint belügyminiszter befolyásolta az igazságszolgáltatást, és konkrét büntetőeljárásokban is szerepe volt, ez azonban a jelen nyomozás tárgya szerint még a megalapozott gyanút nem éri el” – fogalmazott a főügyész. Hozzátette ugyanakkor: nehezen bizonyíthatók ezek a bűncselekmények, de „nem tettünk le arról (…), hogy ezen cselekményeket is bizonyítani tudjuk Biszku Bélával szemben”.