Ez még csak a kezdet? Putyinról, háborúról Demkó Attilával

Ez egy játszma az orosz szolgálatok és az orosz propaganda részéről, használják a kisebbségi kérdést a NATO meggyengítésére, ehhez persze az kellett, hogy Ukrajnában hátrányos törvénykezés és hát erőszak is legyen a magyarok ellen – ebből legalább egy műveletet az oroszok követtek el –

de a 90 százalékát a magyarellenes lépéseknek ukrán nacionalisták követték el 2014 óta. Nem történt valódi megbékélés Romániában sem, elég elmenni Aradra és megnézni a megbékélés emlékművét a román diadalívvel és a csak román jellegű szövegekkel, ez szimbolikusan sem megbékélés, amit a románok csinálnak velünk, Ukrajna meg még rosszabb, nagymértékben rontott a magyarság helyzetén, s ezt az oroszok kihasználják. Ez az oka a magyar frusztrációknak.

Mindezt látni kell. Ez nem azt jelenti ugyanakkor, hogy a nyugati országok nem csinálják ugyanezt, nem játszanak ezekkel a kérdésekkel. Amikor hirtelen aggódás támad az ujgurok, a tibetiek vagy a kurdok iránt, akkor ott általában geopolitikai érdekek vannak, és amikor úgy döntenek, hogy nincs rájuk szükség vagy kiegyeznek a kínaiakkal, akkor meg elengedik ezen népek kezét. Ennyire cinikus ez a játék. Egy anekdotát engedjenek meg, de olyan embertől hallottam, hogy igaz kell legyen, hogy amikor Romániának vitája támadt az Egyesült Államokkal, két dolog történt: az első az, hogy az amerikai nagykövet Kisinyovban/Chișinăuban felszólalt, és határozottan támogatta a Moldovai Köztársaság függetlenségét, ami nyilván a Nagy-Románia elleni állásfoglalás. A második történés pedig az volt, hogy elment Székelyföldre a bukaresti amerikai nagykövet, átvett egy székely zászlót, gesztust tett a székelyek felé. A románok azonnal megértették az üzenetet. A nagyhatalmak így játszmáznak, ez a való világ.

– itt több ezer emberről van szó, ez egy nagyon komoly katonai siker –, és egy egész ukrán, hadtest méretű csoportosítást úgy tűnik, hogy katlanba sikerül zárni Donbasszban. Ez még nem biztos, de azt képzeljék el, hogy ez az ukrán főerő, ha sikerül, egy Sztálingrád méretű körbezárás jöhet majd létre.

Ezért óvatosan kezelném a főleg a nyugati sajtóra jellemző hurráoptimizmust, mert az ukrán ellenállás ugyan erősebb a vártnál, de ez nulla volt 2014-ben Krímben, két vagy három halott volt, de ők is inkább véletlenül hunytak el úgy, hogy tízezer ukrán katona adta meg magát. Ehhez képest most az ukrán ellenállás tényleg elképesztően erős, de az erőviszonyok nem az ő oldalukon állnak, és teljesen mindegy, kié az igazság, ahogy mondani szokták, Isten a nagy hadseregek oldalán van. Most az orosz hadsereg a jóval nagyobb, ráadásul azt mondanám, hogy a jobban vezetett is. Ami az ukránok oldalán van, az, hogy a hazájukat védik, míg egy orosz kiskatona nem biztos, hogy érti, neki miért kéne meghalnia Kievben vagy Harkivban.

Ezekről nem beszélünk, mert miért is tennénk, nem akarjuk elszomorítani a világot. Én az összes mostani csatatéren jártam, nagyon nehezen védhető területek, a legjobb védekezési pont az ukránok számára pont a Krímnél lehetett volna, ahonnan csak három kis úton tudtak az oroszok kijönni, ott valószínűleg volt egy partraszállási művelet is, de hát arra is készülni kellett volna, ott valami nagyon rosszul sikerült az ukránoknak, mert az oroszok kitörtek a Krímből, s elérték a Donbasszt keleti irányba, nyugati irányba pedig elérték Mikolajivet. A második világháborúban egy ekkora mozgáshoz azért hetek kellettek.

Ebben én változást nem látok. Én úgy hallottam, hogy a magyar és a német miniszterelnökkel, a francia elnökkel órákat beszélt a történelemről, az orosz sérelmekről, arról, hogy Oroszország mit akar. Ő a történelmi örökségét építi. Amit ő Oroszországgal szemben elkövetett bűnnek képzel, azt próbálja visszafordítani, a három szláv népet akarja egyesíteni – hát szerintem Ukrajnában most nagyon rossz úton halad ebben a kérdésben politikailag. Fehéroroszországot már maga alá gyűrte, Kazahsztánt is, óriási orosz sikereket lehet tetten érni. Az viszont tényleg kérdés, én sem értem, hogy hogyan merte ezt az akciót most meglépni.

Oroszország hihetetlenül sokat fog ezzel veszíteni nemzetközileg, és egyértelműen bekerül Kína karjaiba, nem fog majd tudni máshova menni. Az egésznek a dinamikáját még nem értjük igazán. Szerintem nem arról van szó, hogy Putyin bolond lenne, egyszerűen lehet, úgy látja, a Nyugat az ellenség, és átáll Kína felé még a gázvezetékeivel is. Lehet, hogy nemsokára egy deka orosz gáz nem fog Európába érkezni. Ezt a telet megúsztuk, de lehet, hogy jövő télen fázni fogunk. Leáll a műtrágya exportja, miközben Oroszország a legnagyobb termelő a világon. Mi lesz akkor? Tévedés azt hinni, hogy vészszankciókkal sarokba lehet szorítani az oroszokat, mert ha Putyin tényleg elhatározta, hogy ártani fog a Nyugatnak, akkor ez még csak a kezdet.