Balog Zoltán: a reformáció vezetett el a magyar közösségtudat kialakulásához

Ez „spirituálisan és szociálisan nagyon erős prédikáció volt”, így a magyarok 80 százaléka a protestantizmust választotta.

Valójában a reformáció vezetett el igazán annak az új öntudatnak, önfelfogásnak a kifejlődéséhez, amely szerint a nép egésze a közösséghez tartozik, függetlenül a hierarchikus rendtől – mondta Balog Zoltán, kiemelve: egyfajta demokratizálódást is jelentett az az egyházi gyakorlat, hogy a presbitériumban egymás mellett ülő nemes embernek és jobbágynak egyaránt egy szavazati joga volt.

Kulturális értelemben a biblia magyar nyelvű fordításának volt a legnagyobb jelentősége, a XVI. és a XVII. században pedig a vallásszabadság ügyében a Habsburgokkal kialakult konfliktusok összekapcsolódtak a függetlenség ügyével. Így a közösségi és vallási függetlenségi törekvések „kölcsönösen erősítették egymást” – mutatott rá a miniszter.

Kiemelte: nem véletlen, hogy Bethlen Gábortól Kossuth Lajosig felkelők, lázadók egész sora protestáns volt, de ide tartozik Bethlen István is, aki konszolidálta Magyarországot az első világháború és Trianon után.

A predesztináció tanából származó bizalom Istenben, de „egyfajta kiválasztottságtudat” is, miszerint „mi, magyarok valami magasabbra vagyunk hivatottak a kereszténység védelmezőiként Európa déli határán”, mind-mind „nagyon erősen hozzátartozik a protestáns öntudathoz”. Később pedig, amikor a protestánsok az ellenreformáció révén kisebbségbe kerültek, az is részévé vált ennek az öntudatnak, hogy a közösség tagjaként kell gondolkodni, „az egész közösség nevében kell megszólalni, és az egész közösséget meg kell szólítani” – mondta Balog Zoltán.

Fontos, hogy ez a viszony a hit és a közösség között soha nem volt feszültségektől mentes, teológusok és írók rendre bírálatot fogalmaztak meg, amikor úgy érezték, hogy a közösségiség felülkerekedik a vallásosságon – tette hozzá Balog Zoltán.

Hangsúlyozta, hogy „keresztény és zsidó tartalmak nélkül a magyar öntudat pogányság”, és ugyan „pogányként is lehet magyarnak lenni”, de „közösségtudat nélkül azt mondani, hogy keresztény vagyok, és a másik elem nekem nem fontos, az számomra

Ez így csupán egy „elszegényített kereszténység”, közösségi kötelékek, közösségi beágyazottság nélkül – fejtette ki a miniszter.

Igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy mindez a mai politikára is vonatkoztatható-e, kiemelve: aligha véletlen, hogy a kormány 12 tagja közül öten protestánsok, köztük a református miniszterelnök, Orbán Viktor.

Arra a kérdésre, hogy adódik-e mindebből egyfajta késztetés a hatalmi tömbök közötti lavírozásra, Balog Zoltán azt mondta, hogy „egyértelműen igen, ez így van”. Mohács előtt nem volt erre szükség, mert Magyarország ötszáz évig nagy és független királyság volt Európa közepén, de 1526 után megmutatkozott, mennyire fontos az ország függetlensége és boldogulása érdekében egy minden irányban tevékeny politikát követni a „nagyhatalmak peremén”.

A miniszter utalt a svájci városállamok példájára, de Debrecenre, a protestantizmus magyar fellegvárára is, amely „védőfalak nélküli városként, az Alföld közepén” helytállt annak révén, hogy mindig tárgyalt a szultánnal is, a császárral is és a helyi urakkal is.

Emögött az Isten védelmébe és a predesztinációba vetett hit húzódik meg, amely azt mondatja, hogy „ha szilárd a hitünk, meglesz az erőnk ahhoz, hogy helytálljunk”. Ez pedig „nagyon is lefordítható egy mai alapállásra” – mondta Balog Zoltán a FAZ-nak.