A jó ízlés határai

Induljunk ki abból, hogy a Mohamed prófétát ábrázoló rajzok miatt kirobbant nemzetközi botrányban mindkét „főszereplőt” felelősség terheli. Az iszlám vallásalapítót kigúnyoló karikaturistákat éppúgy, mint a muszlim világ ama több százezer tagját, akinek meggyőződése, hogy a vallásán ejtett csorbát kizárólag szélsőséges válasszal, erőszakkal lehet kiköszörülni. Anélkül, hogy a két felelősség közé egyenlőségjelet tenne (amit nem is lehet, hiszen a blaszfémia erkölcsi, a nagykövetségek felgyújtása pedig büntetőjogi kategória), a problémával váratlanul szembesülni kénytelen kortárs demokráciának mindenképpen választ kell keresnie arra: vannak-e korlátai a szólásszabadságnak, illetve ez kiterjedhet-e egymás nem, bőrszín, vallás, nemzetiség (a sor még folytatható) szerinti kigúnyolására. Egy festőművésznek például nem esne nehezére megbotránkoztató ábrázolásban vászonra vinni Jézus Krisztust, Mózest, Buddhát vagy akár a saját édesanyját, mégsem teszi. Vallási hovatartozásától függetlenül ugyanis „szentebb dolognak” tartja a jó ízlés szabta korlátokat a szellem szabadságának határtalanságánál. A számos európai – többek között romániai – újságban megjelent Mohamed-karikatúrák szerzői éppen a jó ízlés íratlan szabályait hágták át, és nagyfokú műveletlenségről tettek tanúbizonyságot, amikor az iszlám vallást, a muszlim világot egybemosták a terrorizmussal, mintha minden egyes arab zubbonya alatt ott lapulna a pokolgép. Művészinek szánt „alkotásuk” ráadásul éppen abban a szerencsétlen időszakban született, amikor a nyugati demokráciáknak nem sikerült megnyugtatniuk a világban élő arabokat, hogy a terrorizmus ellen folytatott küzdelem nem ellenük irányul. Üdvös lenne, ha a világot bejárt rajzok keltette botrányból ki-ki levonná annak tanulságát, hogy tisztelni kell a velünk együtt élő embereknek a mienktől eltérő kultúráját, illetve hogy az erőszak helyett mindig a párbeszéd útja a járhatóbb.
Vagy tegyük azt, amire a lányát megerőszakoló tetteseket meggyilkoló afroamerikai férfi ügyvédje kérte az amerikai esküdtszéket. Képzeljük el, hogy az áldozat fehér.