Orbán Szabolcs ferences szerzetes: „a mélyebb lényeg, hogy nem az ember, hanem a jó Isten ajándékoz”
Fotó: Kiss Judit
A karácsony mélyebb lényege, hogy nem az ember, hanem a Jóisten ajándékoz, s az ünnep valahol ennek az ajándéknak az elfogadása kellene hogy legyen – fejtette ki a Krónikának Orbán Szabolcs Kolozsváron szolgáló ferences szerzetes, teológiai tanár. Orbán Szabolcsot, aki tíz évig volt az erdélyi ferences rendtartomány vezetője, arról is kérdeztük, miként látja, tanítható-e a társadalomban a rendszeres, nemcsak ünnepekkor történő egymásra figyelés.
2022. december 24., 17:042022. december 24., 17:04
– Úgy tűnik, társadalmunkban egyre inkább pénz-, ajándék-, szórakozás-központúvá válik a szeretet ünnepe és az arra való készülődés – nincsen ez másként a jelenlegi válságos időszakban sem. Vajon miként lehet segíteni az embereknek, hogy az ünnep, ünneplés igazi lelki tartalmára figyeljenek?
– Az ünnep igazi jelentésének fölfedezése terelhetne vissza az igazi lényeghez. A karácsonyban tulajdonképpen ajándékozást ünneplünk, a legnagyobb ajándékozást: Jézus megtestesülését. Ilyen szempontból jó is, hogy az ajándék megjelenik a karácsonyi szokásokban, csakhogy azzal, hogy talán elvesztette a kapcsolatát az eredeti üzenettel, a felszín vált fontossá. És a felszín az, ami megragad bennünket.
Ajándékot elfogadni egyébként olykor nem egyszerű, mert nem mindig azt kapjuk, amit szerettünk volna, esetleg nem úgy van csomagolva – mi, emberek talán ezért is menekülünk, hogy ne kelljen elfogadni az isteni ajándékot. Ehelyett azt választjuk, hogy mi adjunk inkább, lehetőleg minél nagyobbat, minél drágábbat, hogy ellensúlyozzuk az ajándékelfogadásra való képtelenségünket. Itt közelíthetnénk a karácsony lényegéhez: saját megajándékozottságunkat kellene fölfedeznünk és megélnünk.
Csíkmenasági fiatalok léptek fel betlehemes előadásukkal karácsony előtt a kolozsvári ferences templomban
Fotó: Pantea Tibor
– És ennek már nincsen köze a pénzhez…
– Egyáltalán nincsen. Magának a szónak, hogy ajándék, kiüresedett az igazi lényege, ezt töltik ki sokan anyagiakkal, azzal, ami megvásárolható.
– A kolozsvári ferences templomról, az itteni közösségről és lelkiségről is beszélgetünk. Önök nemcsak adventkor gyakorolják az egymás felé való odafordulást – ahogyan az sok más közösségben jórészt a karácsonyra korlátozódik. Szent Ferenc életpéldájából kiindulva az adakozás a szerzetesek és a közösség mindennapjainak szerves része: ezt mutatja, hogy keddenként a huszadik század elejétől rendszeresen kenyeret osztanak a rászorulóknak a kolozsvári templomban. Hogyan látja, tanítható a társadalomban a rendszeres odafigyelés?
– Tény, hogy ünnepek környékén nemcsak családokon belül, de más közösségekben is felélénkül az ajándékozókészség: rengeteg civil szervezet gyűjt, adományoz. Ez persze jó, de nagyon jó lenne, ha nemcsak ünnepekkor „letudott” alkalom volna. Egy évig voltam a Szent Ferenc Alapítvány diakónusa, utána is kapcsolatban álltam a szervezettel, és azt láttam, hogy karácsony környékén mindenfelől rengeteg édességet küldtek a gyerekeknek, az év többi részében pedig ez nem volt jellemző.
A kolozsvári templomban a heti kenyérosztásban is megnyilvánuló odafigyelésről: fizikailag is azért lehetséges, mert mi magunk is megtapasztaljuk, hogy kapjuk a hívektől – összegyűl a kenyéradomány a Szent Antal oltárához, mi pedig egyfajta felelősséget is kapunk, hogy továbbadjuk. Itt lehet visszatérni a karácsony ajándékozásának gondolatához, egyrészt fölfedezni a saját megajándékozottságunkat, az ebből fakadó felelősségünket, valamint hogy próbáljunk valamit továbbadni ebből másoknak.
Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, nem nagy dolog, ha valaki három kenyeret kap keddenként. De talán ezeknek az embereknek maga a gesztus, hogy kapnak valamit, fontosabb a kenyérnél. Néha látjuk az elcsúszás lehetőségét is, hogy mi történik az ajándékkal, amit kenyér formájában kapnak. Van, akinek a létben maradását, megélhetését jelenti a következő keddig, de van, aki potom pénzért eladja másoknak.
Fotó: Kiss Judit
– Karácsony közeledtével arra is fel szokták hívni a figyelmet, hogy csendesedjünk el, annál is inkább, mert körülöttünk mindenfelé nagy a lárma. A társadalomban, a médiában, közösségi oldalon mindenki túl akarja harsogni a másikat, de a nagyváros utcáira is ez jellemző. Mi lenne az elcsendesedés leglényegibb hozadéka – talán nemcsak ünnepekkor?
– Ez sokat foglalkoztat engem. Alcsíki faluból származom, ahol a karácsonyközeli időszak gyerekkoromban a behúzódás, az otthon élményével társult. Az akkori helyzetből fakadóan a sötétséget is jelentette – akár az áramszüneteket is – , tehát semmiképp sem a csillogást. Csendes időszak volt. Édesanyám persze titokban készült az ünneplésre, de gyerekként én a csendre, a várakozásra emlékszem, arra, hogy a készülődés nem külsőségekben nyilvánult meg.
Ez szintén a külsőség túlsúlya, ami kiöli a belső készülődés lehetőségét. Gyerekkoromban adventkor a roráték – hajnali misék – hangulata is hozzátartozott a készülődéshez, ilyenkor sötét volt, hideg, csak a hó világított. És akkor az ember eljutott a templomba, ahol már volt fény – ebben érezhető volt az az üzenet is, hogy megyünk a világosság felé, de azért a templomban is minden a várakozásról szólt, ami belső történés.
Gyerekkoromban nálunk ezeken a miséken szinte naponta annyian voltunk, mint a vasárnapi szentmisén. Adventkor a vásári nyüzsgés főleg a délutáni, esti órákban élénk, amikor az emberek kijönnek a munkából, ennek ellensúlyozása lehetne a hajnali csendes szentmisén való részvétel, hiszen korai órákban csendes a város is.
A zaj minden formájában a felszínt tolja elénk, a felszínen tart, nem engedi, hogy a lényegre tekintsünk, és azt vegyük észre. Az elcsendesedésnek abban kell segítenie, hogy észrevegyük a valóban fontosat. Ha ez igazán sikerülne, akkor sokféle kacat – ami fölül van – a maga „meztelenségében” mutatkozna meg. Ez viszont nem kedvezne a kereskedelemnek.
Fotó: Pantea Tibor
– Említette egy interjúban, hogy mennyire szereti a természetet. A természetben az ember rácsodálkozhat a teremtés, az isteni alkotás hatalmas csodáira?
– Egyértelműen. Ez az egyetlen út, ami elindíthat afelé, hogy merjünk csendben lenni, és ebben a csendben egyrészt fölfedezzük a teremtett világot, másrészt ezen keresztül azt, aki mindezt létben tartja. A nyári ferences programjainkban ezért is tartjuk fontosnak a természetjárást, gyalogos zarándoklatokat, próbálunk olyan helyeket bejárni, hogy kikerüljük a civilizációt. Bár a természetbe már sok helyen próbál „bekönyökölni” az ember.
– Visszatérve a Szent Ferenc-i gondolathoz: köztudott, hogy „Isten szegénykéjének” lelkiségében hangsúlyos az egymás, a rászorulók felé fordulás, a békés együttélés a környezettel. Ön harminc éve ferences szerzetes, tíz évig volt az erdélyi rendtartomány vezetője – a közösség érdekében végzett munkájáért 4 évvel ezelőtt magyar állami kitüntetést kapott, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Hogyan tapasztalja, látja, az erdélyi társadalom mennyire nyitott ma a Szent Ferenc-i lelkiségre?
– A kitüntetésen az én nevem szerepel, de valójában a közösségnek szól. Főleg Csíksomlyóhoz, a pünkösdi búcsúhoz kötődik, és az összes testvér végzi a munkát, amiért átvettem a kitüntetést – tehát nem az én érdemem. Kétségtelen, hogy a Szent Ferenc-i gondolatok, ideák mindannyiunk életének meghatározói, akik az erdélyi rendtartományhoz tartozunk. Ezt tekintjük a legfontosabb értéknek, és természetesen azt szeretnénk, hogy a Szent Ferenc-i lelkiség szépségét más is lássa, fölfedezze.
Ilyen a háború is: Assisi Szent Ferenc el mer menni a Szentföldre, odaállni a keresztesek és szaracénok közé a maga fegyvertelenségével – ezzel nagy sikert persze nem arat, de megteszi. Szintén aktuális kérdés a természet jelentőségének fölfedezése vagy a teremtett világban a testvérség gondolatának fontossága. De szintén lényeges a „ferences szegénység” ideája is: Szent Ferenc a kisajátítást utasítja el, és ily módon sok mindenről le tud mondani.
Fotó: Pantea Tibor
Mindez szembemegy a mai gazdasági szemlélettel, de ez lehetne a kiút a hatalmas válságból, ami felé padlógázzal rohanunk. Tehát rengeteg olyan válasz van a ferences lelkiségben, ami ma, 800 év elteltével is rendkívül aktuális. Viszont nem tudom, hogy mindez miként működhetne központi eleme, lényege, az Isten nélkül. Nehéz békéltetni, ha nem látjuk a Jóisten felénk irányuló békéltető szándékát – ami Jézus megtestesülésében megtörtént.
Nyilván nehéz lemondani a saját kényelmünkről, kilépni kicsit a fogyasztói mentalitásból, ha nem látunk példát Jézusban, aki a maga isteni „kényelméből” lelépett közénk, hogy kimozdítson állapotunkból. Amit talán a mai ember is kezd értéknek látni, az a gyökere – az Isten gondolata – nélkül talán nem is működhet egyáltalán. Ferenc számára fontos volt, hogy tapasztalhatóvá váljon, amit ő megél, és a tapasztalat segítette, hogy mélyebben megélje az evangéliumot. Az ő nevéhez fűződik a grecciói jászolállítás, amiről azt mondjuk, hogy az első karácsonyi jászol volt.
Assisi Szent Ferenc életrajza számol be arról, hogy hazajön a Szentföldről, meg akarja ünnepelni a karácsonyt, hogy szemléltesse a helyzetet, amiben a megtestesülés történt. Greccio hegyoldalába, egy barlangba jászolt állít, állatokat hoz oda, fáklyákat, embereket a környékről és együtt ünnepelnek. A Celanói Tamás-féle életrajz számol be arról, hogy az együtt ünneplésben fény gyúlt az emberek szívében. A közös ünneplés és az, hogy Ferenc Jézus születésének körülményeit a szem számára megfoghatóvá merte tenni, segített abban, hogy az igazi ünnepet mások is megélhessék.
Fotó: Pantea Tibor
– Ha ki kellene választania egyet a Jézus születésére vonatkozó evangéliumi részek közül kedvenceként, melyik lenne ez?
– Nincs kedvenc, mert mindegyik a maga pillanatában igazán megragadó. Egyébként a karácsony lényegének nagyon velős megfogalmazása János evangéliumában olvasható: „az Ige testté lett”. Ez a tömörítése az egész karácsonynak. De számomra mindegyik karácsonyi evangéliumi mozzanat nagyon fontos a maga helyén. Ehhez fűződően a noviciátusi tapasztalatom meghatározó volt: a szerzetességre fölkészítő, egyéves visszavonulási időszakban nagy hangsúly került arra, hogy az ünnepet a maga liturgiájában megéljük. Volt az előesti szentmise, az éjféli szentmise, éjszaka, kora hajnalban a pásztorok miséje, és mindenik szentmisének van külön evangéliuma. Annak a pillanatnak a történését végigünnepelni – nem elfelejthető és nehezen elmondható tapasztalat volt.
– A köznapi ember kíváncsiságával kérdem: hogyan telik a szerzetesek karácsonya?
– Nyilvános ünneplésünk szolgálat, egyszersmind életető erőt is jelent. Ezt megelőzően, 24-én, az esti szentmise előtt tartunk közösségi imádkozást. A pásztorjátékot hagyományosan a ferencesek családos csoportja és azok gyerekei adják elő – az idei év újdonsága, hogy most már a fiatalabb nemzedéké a nagyobb szerep. Aztán következik a hívekkel együtt ünnepelt szentmise.
Ez a templomban történik, utána énekelve vonulunk át az ebédlőbe, ott zajlik a vacsora, s azt követi az ajándékozás. Majd ki-ki nyugovóra tér, mert reggel folytatni kell a szolgálatot. Az ünnepen mi szerzetesek nem megyünk a szülőkhöz, családtagokhoz, hanem a ferences közösséggel ünnepelünk, hiszen ez a megtartó, erősítő lételemünk. Közvetlenül karácsony után szoktunk hazamenni, tulajdonképpen ez is része az ünnepnek.
Fotó: Pantea Tibor
Orbán Szabolcs ferences szerzetes, teológiai tanár
Fr. dr. Orbán Szabolcs OFM ferences szerzetes, teológiai tanár, a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója volt 2009 és 2019 között, 2009 óta a kolozsvári ferences közösség tagja. 1969-ben született Csíkkozmáson, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Csíkszeredában a mai Márton Áron Gimnázium végezte, ahol 1988-ban érettségizett. 1991-ben jelentkezett a Kisebb Testvérek Rendjébe. A csíksomlyói jelöltség után Esztergomban és Szécsényben volt novícius, 1992–1998 között teológiai tanulmányokat folytatott a Szegedi Hittudományi Főiskolán. 1998-ban szentelték diakónussá, 1999-ben pappá. A diakonátus éve alatt a Szent Ferenc Alapítvány keretében folytatott nevelői tevékenységet. 1999-től posztgraduális képzésen vett részt a római Lateráni Pápai Egyetem Accademia Alfonsiana intézetében, ahol 2004 januárjában védte meg és publikálta olasz nyelvű doktori disszertációját, amelynek címe: A nemzeti kisebbségek jogai Európában. A kisebbségi jogok alapjainak etikai-analitikus elemzése és egy megalapozási javaslat a közjó fényében (Róma, 2004). 2004 szeptemberétől a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola erkölcsteológia-tanára, a szászsebesi ferences kolostor elöljárója és az egyszerű fogadalmas testvérek nevelője lett. Publikációi, illetve tudományos tevékenysége is az erkölcsteológia, valamint a ferences lelkiség területéhez kapcsolódnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közleményt adott ki szombaton Böcskei László nagyváradi megyéspüspök a premontrei-ügyben.
Emberi holttestek maradványaira, valamint egy formalinba helyezett csecsemő tetemére bukkantak a brassói óvárosban található egykori bőrgyógyászati kórház egyik elhagyatott épületében.
Alapvető hiba, és elfogadhatatlan, hogy az állam programokat ígérjen, a vállalkozók lépéseket tegyenek, majd ezek végül ne valósuljanak meg – jelentette ki pénteken a gazdasági, digitalizációs, vállalkozásügyi és turisztikai miniszter, Irineu Darău.
A 130 éve született Márton Áron püspök emlékévének kincses városi eseményeiről is egyeztetett Emil Boccal, Kolozsvár polgármesterével dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek.
Több, a forgalomban veszélyes manővereket végrehajtó autóról készült felvétel jelent meg az interneten, a rendőrök pedig megállapították, hogy a képsorokat Kolozs megyében rögzítették.
Az Országos Sóipari Társaság (Salrom) a parajdi sóbányánál történt katasztrófa ügyében két olyan személyt küldött a képviselőház környezetvédelmi bizottságának korábbi meghallgatására, akik a hódokra hárították a felelősséget.
Nem volt elegáns kijelentés Ilie Bolojan kormányfő tiszteletbeli tanácsosa részéről, hogy azt kérte Magyar Pétertől, vizsgálja ki a Romániába érkezett magyar kormánypénzeket is – jelentette ki pénteken Csoma Botond.
Több személyt vett őrizetbe a rendőrség Brassó megyében rablás gyanúja miatt. A huszonéves elkövetők azt követően buktak le, hogy a bűncselekmény során az egyikük mellkasi sérülést szenvedett.
Az erdélyi magyar közösség érdeke, hogy az RMDSZ jó kapcsolatot ápoljon a mindenkori magyar kormánnyal – állapította meg pénteki kolozsvári ülésén az RMDSZ csúcsvezetősége.
A Román–Magyar Fórum ma feljelentést nyújtott be az RMDSZ egyes, közméltóságot betöltő tagjai által feltételezhetően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a magyar országgyűlési választások folyamatával összefüggésben – tájékoztatott a szervezet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!