Élénk bevásárlóturizmus a határmentén

A húsvét közeledtével jelentősen megnőtt a szomszédos országokból Kárpátaljára irányuló bevásárlóturizmus, a határ menti magyarországi, szlovákiai és romániai régiók lakosai főként élelmiszerekért, dohányáruért és üzemanyagért utaznak Ukrajnába. A megnövekedett bevásárlóturizmus a Máramarossziget–Aknaszlatina-határátkelőn is megmutatkozott. „Ha az április 6–12-éig terjedő héten több mint 13 ezer személy, valamint 5 és fél ezer autó kelt át a határon, addig az elmúlt héten, pontosabban nagyhét keddjéig több mint 15 ezer személy és ezerrel több gépkocsi ment át Kárpátaljára” – nyilatkozta a Krónikának Radu Lungu, a Máramaros Megyei Határrendészet sajtószóvivője. Hozzáfűzte, szerdán és csütörtökön érte el a csúcspontját a határforgalom, nagypéntektől már nem számítanak további növekedésre. Ennek ellenére a határrendészetnél ebben az időszakban készenlétben áll egy tartalékszemélyzet, amely kisegíti a jelenleg dolgozókat, hogy hatékonyabban menjen az átvizsgálás – tette hozzá Lungu.

A máramarosszigeti élelmiszerpiacon lévő többtucatnyi árus azonban arra panaszkodik, hogy hiába a húsvéti nagybevásárlás, az eladások más évekhez viszonyítva egyáltalán nem nőttek. Ez talán azzal magyarázható, hogy aki csak teheti, saját maga megy beszerezni autóval, gyalog vagy kerékpárral a szükséges élelmiszereket, így még olcsóbban jön ki, mintha a piaci asszonyoktól venné meg. „Válság van, nem jönnek az emberek vásárolni. Van olyan termék, amelyiknél csak 10 banit nyerek darabonként. Az alig nevezhető profitnak. A legtöbb, amit nyerhetek termékenként, az 50 bani, ha pedig egy napon bejön 30 lej, azzal meg lehetek elégedve. Ebből még fedeznem kell a piaci asztal bérletét, akkor a vámnál is le kell adni az egy lej kenőpénzt menet-jövet, ezenkívül ha sok árut hozok, muszáj taxit fogadnom, mert nem bírom elhozni. Heti egyszer megyek át, többször nem érdemes, van, hogy ezt a mennyiségű árut sem sikerül továbbadni – panaszkodik bosszankodva Maria, az egyik eladó. Ő az élelmiszeren kívül belföldi ruhaneműt is árul, ebből tudja fedezni az ukrán termékek eladása után járó esetleges veszteségeket.

A piacon érdeklődve megtudtuk, hogy cukrot, rizst, lisztet, édességeket érdemes a leginkább behozni. Ha egy kiló ukrán cukor 4 lej, a legolcsóbb román cukor is 5 lej fölött van. Egy másik árus, József elmondta, hogy amióta a városban megnyílt a Kaufland bevásárlóközpont, eladásai érezhetően megcsappantak. Még arról is mesélt, hogy ezelőtt két évvel jobban megérte az ukrán „árucsencseléssel” foglalkozni. „2007-ben egy karton cigarettát lehetett áthozni, most csak két csomaggal engednek át, abból is az egyiknek bontottnak kell lennie. Ráadásul egy hónapja már vajat, sajtot, konzerveket is tilos áthozni a határon, pedig ezek iránt nagy kereslet volt. Hústermékeket sem szabad hoznunk – részletezte. Ennek ellenére csak találtunk olyan asztalt, ahol lehetett ukrán vajat vásárolni. Eladója érdeklődésünkre mosolyogva csak annyit mondott, hogy van, akinek sikerül áthozni. Ugyanakkor cigarettát nagyon megéri hozni, hiszen egy dobozt az itteniek 8 lejért kínálnak. A piacbejárat tele is van kezükben egy csomag cigarettát szorongató árusokkal. Időnként vannak az illegális cigarettaeladást visszaszorító razziák, azonban ezek nem bizonyulnak elég hatékonynak.
Ugyanakkor a határon átkelő autósok szinte mindegyike teli tankkal tér vissza. Míg Romániában öt lej fölött van az üzemanyag ára, addig Ukrajnában mintegy négy lejbe kerül. Ezenkívül kannákban is át lehet hozni üzemanyagot a határon.

Népszerűek a magyarországi termékek

A magyar–román határ mentén is élénk a bevásárlóturizmus, ennek iránya, illetve a másik oldalon keresett termékek azonban gyakran változnak. Míg 2004–2005-ben a magyarországiak tömegesen jártak át ruhákért és főleg cipőért, most inkább odaát jobb vásárolni ilyesmit. Farmernadrágot körülbelül 60 lejért lehet már ott kapni, jó minőségű pólót 15 lejért, széldzsekit pedig 130 lej körüli áron lehet vásárolni. Szatmárnémetiben egyébként két olyan élelmiszerüzlet nyílt a közelmúltban, melyekben szinte kizárólag magyarországi termékeket árulnak. A hústól nagyjából lecsupaszított liba- és pulykamell kilója 2,5 lej körül van, amiből finom levest lehet főzni. Megjelentek továbbá a magyarországi, olcsó palackozott borok is a szatmári üzletekben (ezek nem csak a „magyar boltokban” kaphatóak), melyek ára 4 lejtől kezdődik, 8-9 lejért viszont már elfogadható minőségűt lehet venni.

A legújabb sláger azok körében, akik Magyarországra járnak bevásárolni, a vágott dohány. A viszonylag jó minőségűből 10 deka 22–23 lejért vásárolható, a többi hozzávalóval, szűrővel és papírral együtt így 20 szál, azaz egy doboznyi otthon készített cigaretta 3,5–4 lejből jön ki, míg a romániai boltokban 10 lejen alul nem lehet már egy csomaggal megvenni. A magyarországi vágott dohányból készült cigi egyébként árban és minőségben is veri az Ukrajnából származó, a szatmárnémeti piacokon széles körben árult csempészcigarettát, mivel az ukrán, alsóbb kategóriás (sokak szerint házilag készített-hamisított) cigaretta sem kapható 6,5 lejen alul.

Delikát, Gulyáskrém, levesporok, száraztészták, de még tejtermékek is kínálják magukat az egyik nagyváradi piac standjain. Több kereskedő is Magyarországról szállítja a termékeket, amelyeket aztán itthon kínál eladásra. Egy hölgy árui több asztalt is elfoglalnak, ezek közül az egyiket teljes egészében a magyar, tojásos száraztészták töltik meg. Az eladó annyira elfoglalt, hogy beszédbe sem tud velünk elegyedni: folyamatosan sorban állnak előtte a vevők, ki a kakaót, ki az édességet vagy a húsvétra való tojásfestéket vásárolja. Egy idős asszony gondolkodás nélkül mutat a csigatésztára: mint mondja, bízik a magyar termékekben, és a levesbevalót többször is kipróbálta már. A közelben, egy kisebb standnál középkorú férfi árul magyarországi termékeket. Kérdésünkre azonnal rávágja: bizony megérné a határ másik oldaláról hozni a portékát, hiszen a vevők ismerik, megszokták, és keresik már a magyar élelmiszert, a gond csak az, hogy mindennapossá váltak a fogyasztóvédelemtől kapott bírságok. A „szomszédból” hozott áru csomagolásán ugyanis értelemszerűen csak magyar felirat található, míg a törvény előírásai szerint a Romániában áruba bocsátott termékeken román nyelvű tájékoztatónak is szerepelnie kell. Az viszont biztos, hogy a legtöbb alapélelmiszer jóval olcsóbb ott, mint itt – tejtermék, tésztafélék, ételízesítők mind-mind jobb árban megvehetők.