Konzervatív úthenger Nagy-Britanniában

Úgy volt, hogy II. Erzsébet Windsorban tölti a hétvégét, miközben a pártok megpróbálnak kialkudni egy kormányzóképes koalíciót. A közvélemény-kutatások arra utaltak, hogy talán hetekig sem lehet majd tudni, ki alakíthat kormányt az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben David Cameron konzervatív miniszterelnök feleségével együtt már péntek kora délután a királynő elé járult, és jelezte: pártja megszerezte az abszolút többséget, így képes önálló kormányzásra.

A csütörtök este 10 órakor, az urnák zárásakor kiadott exit poll már jelzett valamit. A 22 ezres mintából összeállított statisztika még „csak” 316 mandátumot ígért a konzervatívoknak, de először a választási műsorok újságírói, szakértői és maguk a politikusok is azt mondták: valami hiba csúszhatott a kalkulációba. A hajnali órákra azonban már reális lehetőséggé vált, hogy a konzervatívok abszolút többséget is szerezhetnek, már folyamatosan növekedett a várható konzervatív mandátumok száma. A valós eredmény akkor érte el az abszolút többséget, amikor Cameron a Buckingham-palotában volt, és végül 331 mandátumot, azaz 12 fős többséget hozott a konzervatívoknak. A Konzervatív Párt úgy ért el ilyen váratlanul jó eredményt, hogy közben a 2010-es választáshoz képest országszerte csaknem 10 százalékponttal növekedett a tőle jobbra álló Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) támogatottsága. Igaz, a 12,6 százalékos támogatottság a győztes mindent visz típusú választási rendszerben egyetlen UKIP-mandátumra volt elegendő. Még a pártot szinte megtestesítő vezető, Nigel Farage sem tudott győzni, le is mondott a pozíciójáról.

Még péntek délelőtt lemondott Nick Clegg, a liberális demokraták vezetője is, neki ugyan saját választókörzetében sikerült győznie – bár a százalékok azt mutatják, hogy ehhez a taktikai okból szavazó konzervatívok voksaira is szüksége volt –, pártja 49 képviselőt vesztett, köztük volt minisztereket és államtitkárokat is. Távozott Ed Miliband, a Munkáspárt első embere is, aki a skóciai katasztrofális vereség mellett – ahol a párt skóciai vezetője, Jim Murphy is elvérzett – saját pénzügyminiszter-jelöltjét is elveszítette: Ed Balls választókörzetében 422 szavazattal kevesebbet kapott a konzervatív jelöltnél. Miliband személyes felelősséget vállalt a kudarcért, és sajnálatát fejezte ki az elszenvedett veszteségek miatt.

A sors iróniája, hogy a Munkáspárt kudarca leginkább annak a politikusnak és pártjának „köszönhető”, aki a kampány során talán a leghangosabban követelte a konzervatív kormány leváltását. A Nicola Sturgeon vezette Skót Nemzeti Párt (SNP) az 59 skóciai mandátumból 56-ot szerzett meg, és ebből 40-et a Munkáspárttól hódított el. Sturgeon azt remélte, a Munkáspárttal és több kisebb baloldali párttal összefogva olyan toryellenes koalíciót tudnak létrehozni, amellyel akár akkor is kiszoríthatják Cameront, ha a konzervatívok szerzik meg a legtöbb szavazatot.