Izrael nekiindul, Gáza meghal

Feltétel nélküli és azonnali humanitárius tűzszünetre szólította fel a Gázai- övezetben harcoló feleket azENSZ Biztonsági Tanácsa. A nyilatkozattal mindkét fél elégedetlen, de egyelőre elhallgattak a fegyverek. Persze önbecsapás lenne azt hinni, hogy a konfliktusban eddig is bénultságot mutató, és rosszabbnál rosszabb határozatokat hozó nemzetközi szervezetnek ekkora hatalma lenne a Közel-Keleten. Az ENSZ pártatlan politikai döntőbíráskodására eddig is hiába várt a frontvonal mindkét oldalán békét akaró többség, igaz, a több száz határozatból eddig egyet sem tartottak tiszteletben.

A 2005-ös izraeli kivonulás óta a mindössze 360 négyzetkilométernyi, izraeli blokád alá vont Gázai-övezet a világ legzsúfoltabb börtönévé vált közel kétmillió fogvatartottal. A nyomor leírhatatlan, a munkanélküliség 80 százalékos, a jobb híján a föld alatt terjeszkedő zsebkendőnyi városállam kizárólag a nemzetközi segélyektől függ. A zsidó állam megalakulása óta megvívott háborúk egyetlen tanulsága pedig, hogy e konfliktus rendezését nem lehet erőszakkal kikényszeríteni. A gázai „humanitárius katasztrófa” és az izraeli települések ismételt bombázása pedig nemcsak a nemzetközi államközösség eredménytelenségét mutatja, hanem a Pax Americana kudarcát is.

Üres békeszólamok

Hiába kapott béke-Nobel-díjat Anvar Szadat egyiptomi elnök – az életével fizetett érte –, Menahem Begin korábbi izraeli kormányfő, majd Jasszer Arafat, a Hamász által bekebelezett Palesztinai Felszabadítási Szervezet egykori vezetője, Simon Peresz volt külügyminiszter és a szintén merénylet áldozatává vált Jichák Rabin izraeli miniszterelnök.

Hiába várt a világ a nagyhatalmak kiegyezésére is, az Egyesült Államok diktálta 2002-es útiterv is semmivé foszlott. Az egyik oldalon újabb és újabb intifádát szerveztek, miközben Izrael nem állította le a zsidó telepek építését a palesztin területeken. A két független államot előíró útitervet ráadásul nem is az ENSZ-nek, hanem az Egyesült Államoknak kellett volna felügyelnie, annak a nagyhatalomnak, amely nyilvánvalóan maga is többször megsértette a nemzetközi jogot Irakban és Líbiában.

A kudarcot tetézi, hogy ma sokkal rosszabbak egy esetleges megegyezés feltételei, mint korábban. Izrael egy széthulló Szíriával, a környező államokba menekült szírek millióival és a társadalmilag és politikailag is instabillá vált Egyiptommal határos, miközben Irán önti a fegyvereket a káosz uralta térségbe, így Gázába is. 2005-ben hétezer zsidó telepesnek kellett elhagynia Gázát, amikor Jeruzsálem úgy döntött: egyszerűbb, ha kívülről veszi blokád alá az egész övezetet.

Háború és kommunikáció

Izraelnek hosszú hadműveletre kell készülnie a Gázai-övezetben, jelentette ki a humanitárius tűzszünet kihirdetésének estéjén televíziós beszédében Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő „Addig nem szüntetjük be ezt a műveletet, amíg nem tesszük ártalmatlanná az Izrael megtámadására szolgáló alagutakat, amelyek egyetlen célja, hogy civileket gyilkoljanak” – szögezte le a felvételen meglehetősen eltökéltnek tűnő miniszterelnök. Netanjahu azt is hangsúlyozta: a három hete tartó, eddig több mint ezer halálos áldozatot követelő fegyveres konfliktus bárminemű megoldásának az iszlamista Hamász és szövetségesei által ellenőrzött terület demilitarizálását is magában kell foglalnia.

Aznap 9 izraeli katona és legkevesebb 18 palesztin halt meg különböző támadásokban a Gázai-övezetben. Az izraeli fegyveres erők tájékoztatása szerint négy katonájukkal egy gránáttámadás végzett a gázai határ közelében, öt másik katona pedig tűzharcban vesztette életét. A palesztin hatóságok arról számoltak be, hogy nyolc gyerekkel és két felnőttel végzett egy izraeli légitámadás egy gázai parkban. Az izraeli hadsereg ezzel szemben azt állította, hogy a Hamász radikális palesztin mozgalom fegyveresei által kilőtt, célt tévesztett rakéta okozta a pusztítást.

Kiásott alagutak

Az izraeli hadsereg nagy erőkkel folytatta a Hamász támadó alagútjainak felszámolását, de Mesir al-Maszri Hamász-szóvivő egy, az internetre feltöltött üzenetében az mondta, hogy csak az alagutak töredékéhez értek el. AHamász katonai szárnya, „az Ezzedín el-Kasszám Brigádok több ezer harcosa ásta ki ezeket az alagutakat, és folytatják az alagutak kétszeresének a kiásását” – jelentette ki. „A kiontott vér és a hadsereg okozta nagy pusztítás ellenére két ünnep előtt állunk, a győzelem ünnepe és Íd al-Fitr, a muzulmán böjti hónapot lezáró háromnapos ünnep előtt. Az ellenállás kész a hosszú harcra, és el fog jönni a győzelem pillanata” – állította Al-Maszri.

Az izraeli közszolgálati rádió hétfőn reggel jelentette, hogy a hadsereg korlátozott tűzszünetet tart a gázai harcokban – ami a rádió szerint azt jelenti, hogy az övezetben állomásozó egységek beszüntettek minden harci tevékenységet a fegyveresekkel szemben, csak akkor használják fegyvereiket, ha megtámadják őket, a hadsereg viszont folytatja a támadó alagutak felszámolását a gázai határ mentén.

Katonák és terroristák

A háború a Szentföldön gyakorlatilag bármikor kitörhet, ha van rá politikai akarat – tartják a szakemberek. A három izraeli fiatal megölése körüli események mutatták: most újra ideális a helyzet arra, hogy felrobbanjon Gáza. Sorkatonák esküdtek bosszút az internetre feltöltött képeken, fiatal lányok pózoltak felirattal, miszerint az arabokat gyűlölni erkölcsi kötelesség, a politikai elit pedig öltönyben és nyakkendőben, trágár szavak mellőzésével mondta ugyanezt. Mivel Izrael egy demokrácia, színes és szabad sajtóval – amelyet most láthatóan kicsit megbénít a katonai cenzúra –, a szemünk előtt épül fel a hadigépezet és annak háttere. Gáza sajtója kicsi, ellenőrzött, de jószerivel arról szól, hogy öljük meg a zsidókat.

Az izraeli híradások szerint az izraeli katonákat minden esetben terroristák ölik meg , ahogy ők is csakis terroristákkal végeznek. A palesztinok láthatóan nem emberek: vagy terroristák vagy a Hamász öngyilkos taktikájának áldozatai. Az izraeli sajtó teljes mértékben háborús üzemmódban dolgozik, temeti az elesett katonákat, s beszámol arról, melyik politikus mit tenne Gázával. Talán újra elfoglalják, talán letarolják, talán egy idő után tűzszünet lesz.

Mint minden háború, ez is végtelenül cinikus. Az izraeli hadsereg három nappal a támadás előtt felszólította az egyik gázai lakónegyed 80 ezer lakóját a távozásra, majd utána szétbombázott mindent, és tankokkal benyomult a területre, ezután pedig mosta kezeit: előre szóltak az akció előtt. Szörnyű katonai logika, ahogy szükségkórházat hoznak létre a határvidéken, ahová a katonákat és a civil lakosságot várják, utóbbiakat azok gyógyítják, akik végeztek a családjukkal.

A bombázások kizárólag a civil lakosságot sújtják, a Hamász fegyverei jó helyen vannak, biztonságban, s szükség esetén pillanatok alatt el tudják költöztetni bárhová. Gáza „pacifikálása” csakis úgy valósítható meg, ha az egész területet lerombolják, a lakosságot máshová költöztetik vagy kardélre hányják, és az övezetet sóval hintik be. Ezt Izrael is pontosan tudja. A palesztin–izraeli viszálynak nincs katonai megoldása, minden egyes lövéssel, halottal, sebesülttel csak az erősödik a palesztinokban, hogy nekik nincs helyük ezen a földön, Izrael el akarja őket távolítani.

Csakhogy Gázában nagyjából kétmillió ember él, ez pedig nagy tömeg, súlya van, akarata is, nehezen mozdul, főleg, ha minden irányból kerítések veszik körül. Az egyetlen mozgalom, amelyhez fordulhatnak, a Hamász, amely szintén csakis katonai megoldásban gondolkodik, lövi a környéket, riogatja Dél-Izrael telepeseit, Askelónt, Szderótot, de közel sem olyan hatékony, mint az izraeli hadsereg.

Aztán a színes, szagos és szabad Izrael nekiindul, a szigorú, szomorú és szegény Gáza pedig meghal.