Mandela apartheidellenes aktivistaként 26 évet töltött börtönben
Fotó: Wikipédia
Nelson Mandela 1918. július 18-án született. Idén éppen százéves lenne a fekete politikus, a szabadság és egyenlőség jelképe, akit az apartheid elleni küzdelme tette híressé. A feketék diszkriminációja után hazájában ma a fehéreket üldözik.
2018. július 28., 15:142018. július 28., 15:14
2018. július 28., 15:182018. július 28., 15:18
Mandela tevékenységét, illetve a dél-afrikaiak gondolkodását az apartheid határozta meg jelentősen, és többek közt ennek következményei miatt üldözik ma a fehéreket a forró kontinens déli részén. Az apartheid a faji elkülönítés egyik erős formája, amelyet a Dél-afrikai Unióban, illetve annak utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban alkalmazott a fehér kisebbség a fekete többségi lakossággal szemben egészen 1994-ig.
Az első jelentős európai kolóniát a fekete földrészen a holland Kelet-indiai Társaság alapította 1652-ben a mai Dél-afrikai Köztársaság területén található Fokváros helyén. A Szuezi-csatorna megnyitásáig az Afrikát megkerülő hajók fontos kikötője volt a gyarmat, ezért az európai nagyhatalmi viszonyoknak megfelelő kemény harc folyt az ellenőrzéséért. A rövidebb, kevésbé jelentős időszakokat leszámítva a terület holland kézben volt, ráadásul egyre terjeszkedett a földrész központi régióinak irányába. Világgazdasági súlya a 19. század vége felé nőtt meg, amikor felfedezték a terület gyémánt- és aranylelőhelyeit.
Csak fehérek használhatják!
Az 1880-as években a búrok, azaz főleg flamand, kis részben hugenotta (francia), német és fríz származású telepesek összeolvadásából létrejött etnikai csoport irtó hadjáratokat indított a helyi őslakos feketék, a zuluk és busmanok ellen. Falvaikat felgyújtották, állataikat elhajtották, másokat koncentrációs táborokba zártak. A zuluk később az angolokkal is harcba szálltak, ezt a háborút végül szintén az európaiak nyerték, bár komoly veszteségek árán. 1899-ben a britek az angol–búr háború után a birodalomhoz csatolták a gyarmatot, amely az 1902-es békeszerződés alapján önkormányzati jogot kapott.
A gyarmat megalapítása utáni időkben nem hoztak feketéket korlátozó rendeleteket, 1685-ben viszont már megtiltották, hogy fehér ember feketével házasodjék.
Már e kezdeti intézkedéseket is apartheidnak nevezzük: a búr nyelvű kifejezés faji megkülönböztetést jelent. Amikor az angol telepesek elfoglalták az országot, további diszkriminatív törvényeket hoztak. A politikai és gazdasági hatalmat a fehér kisebbség ragadta magához, később pedig csak a fehérek kaptak választójogot.
A lakosságot két részre osztották: a fehérekre, akik a népességnek nagyjából 10 százalékát alkották (később 20 százalékát), és a nem fehérekre, akik a „maradék”90 százalékot képviselték (később 80 százalék). A közlekedési járműveken sokszor kiírás hirdette, Only White, azaz aki nem volt fehér, az nem foglalhatott helyet a tömegközlekedési járműveken, és akár mérföldeket is gyalogolnia kellett. Külön parkokat hoztak létre a feketéknek és fehéreknek, de voltak közös parkok is, ahol meg volt szabva padonként, mely etnikum ülhet le. Egyes utcákat csak fehérek használhatták, ahogy számos kocsmát, közmosdót és hasonló publikus helyiséget a tulajdonos hozzáállásától függően. A politikában és gazdaságban vezetői szerepet csak fehérek kaphattak. A feketéket Namíbia területén bantusztánokba, azaz törzsi régiókba tömörítették, ahonnan csak engedéllyel lehetett kilépni. Ha egy fehér megvert egy feketét, utóbbi nem üthetett vissza, ellenkező esetben bíróság elé került, és súlyos büntetésre számíthatott.
A Dél-Afrikai Unióban 1948. május 26-án megtartott választás fordulópontot jelentett az ország történetében. A választás előtt nyilvánvaló volt, hogy a két szembenálló párt gyökeresen eltérő álláspontot képvisel az ország különböző etnikai csoportjainak együttélésével kapcsolatban. Az addig ellenzékben politizáló Egyesült Nemzeti Párt az etnikai csoportok radikális elválasztását, az apartheidet tűzte ki célul, míg az addig kormányzó Egyesült Párt elképzelhetőnek tartotta a feketék, ázsiaiak és egyéb etnikai csoportok lassú integrációját, jogaik szélesítését. A kizárólag az ország lakosságának akkor nagyjából 20 százalékát kitevő fehérek részvételével megtartott választáson persze a radikális Egyesült Nemzeti Párt győzött.
a választásokon később is a Nemzeti Párt aratott győzelmet.
Nelson Mandela az 50-es évek elején az apartheid- és kormányellenes, úgynevezett ANC párt elnökhelyettese lett. Egy kampányuk után letartóztatták többedmagával és megtiltották, hogy részt vegyen gyűléseken, nem mehetett be bizonyos épületekbe, például a törvényszékekre. A személyeket megfigyelés alá helyezték, törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja vagy idézze. Mandela és Oliver Tambo –az ANC egyik későbbi elnöke –1952-ben megnyitotta az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban. Az apartheidtörvények alapján a feketéket kisebb vétségek miatt is börtönbüntetésre ítélték, a munka- vagy földnélkülieket indok nélkül letartóztatták, Mandeláék pedig ezeknek az embereknek igyekeztek segíteni.
Az 50–60-as években hol letartóztatták, hol szabadlábon volt. 1960-ban Sharpeville-ben azonban az övezetátlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et meggyilkoltatott. Később Umkhonto we Sizwe, azaz a Nemzet Lándzsája néven gerilla- illetve szabotázsakciókra felszerelt illegális földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka. A 60-as évek elején Afrika-szerte adományokat gyűjtött a küzdelemhez. 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték, helyette felesége irányította az apartheidellenes mozgalmat.
1994-ben az ANC nyerte az első demokratikus választásokat, és május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke, 1993-ban pedig Nobel-békedíjat kapott. 2013 decemberében hunyt el 95 évesen. A Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnökét sokan kritizálták, amiért Fidel Castrót tartotta példaképének, ugyanakkor a feladata sem volt könnyű, hiszen eleget kellett tennie a feketék feltörekvő igényeinek és a fehérek félelmeinek leküzdése is megoldásra várt. Utóbbi, úgy tűnik, nem sikerült.
A búrok, azaz a fehér afrikaiak leszármazottai ma a dél-afrikai lakosságnak mindössze 10 százalékát teszik ki. Számuk több ok miatt is csökkent: az 1994-es rendszerváltásig mintegy 2,5 millió ember volt búr származású, az apartheid megszűnése utáni bűnözés hatására nagyjából 1 millió fehér hagyta el hazáját. A feketék ugyanis üldözni kezdték a fehéreket. Az Euronews szerint a 90-es évek óta a fehér afrikaiak között is egyre több az elszegényedett ember. Egyesek szerint ma már a fehérek jutnak nehezen vezetői pozícióba a politikai, illetve gazdasági szektorban. Más beszámolók szerint, bár már a feketék is szerepet vállalhatnak, még mindig a fehérek kezében van a vezetés.
Ma azonban sok fehér család nyomorog, és élelmiszersegélyre szorul, bár a nyomorgó feketék még mindig jóval nagyobb számban találhatóak az országban. Ugyanakkor
A menekültek nagy része farmer, aki a szélsőséges feketék elől eddig Új-Zélandra vagy éppen Magyarországra jutott. A helyszíni riportokat készítő hírcsatornák adatai változók, van, ahol 1994 óta tízezer, máshol kilencvenezer fehér halálos áldozatról beszélnek.
Az országban az egészségügyi ellátás a városokban jó, a vidéki körzetekben azonban gyatra. A fekete népességen belül az alultápláltságból fakadó halandóság és a gyermekhalandóság gyakoribb, mint az össznépesség más csoportjaiban. A Föld ásványkincsekben leggazdagabb országai közé tartozik Dél-Afrika, a kontinens gazdaságilag legfejlettebb, legiparosodottabb állama, számos gyönyörű várossal. A világ aranytermelésének több mint 45 százalékát adja, de nagy mennyiségű uránt, gyémántot, platinát, vasat, vanádiumot, mangánt, krómot, rezet, azbesztet és kőszenet, grafitot, nióbiumot, kolumbitot bányásznak. A gazdasági helyzet 1994 óta sokat romlott, az AIDS pedig gyakorlatilag népbetegségnek számít számos más súlyos kór mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!