Íjásztábor Besztercén: a gyerekek a hagyományos íjászattal ismerkedhettek meg
Fotó: Máthé Loránd
Idén nyáron is megrendezésre került a két egymást követő íjásztábor, melynek helyszíne a besztercei Schullerwald parkerdő volt. Az íjásztáborokat az 5–8, illetve a 9–11 éves korosztály számára szervezték meg. A programokban gazdag rendezvénysorozaton 85 gyerek vett részt.
2025. július 12., 08:262025. július 12., 08:26
2025. július 12., 08:272025. július 12., 08:27
A természet varázsát először a kisebbek fedezték fel, akik június 30. és július 4. között vehettek részt a besztercei kisíjásztáborban. A rendezvényen 40 gyermek élvezhette az ott töltött szünidőt, egyszerre tanulhattak és játszhattak. Nem sokkal később, július 7–11. között a nagyok íjásztábora következett, ahova 45 gyerek jelentkezett átélni az izgalmas programokat és a hagyományőrzés élményeit.
A nap minden reggel tornával indult, majd a gyerekek néptánccal, népi játékokkal, sportvetélkedőkkel, hagyományos íjászattal, ostorozással, valamint erdei sétával töltötték az időt. Természetesen a napi háromszoros étkezés is biztosított volt. A résztvevők megismerkedhettek a hagyományokkal, új népdalokat és játékokat tanulhattak, miközben fejlődött kézügyességük, állóképességük, figyelmük és együttműködési készségük.
Az oktatók felügyelete alatt folyt a sportvetélkedő
Fotó: Máthé Loránd
A kisíjásztábor programjától eltérve a nagyok táborának harmadik napján, a kedvezőtlen időjárás miatt, a délelőtti foglalkozásoknak a Besztercei Magyar Ház adott otthont, ahol az eső és a borongós idő ellenére a gyerekek továbbra is nagy lelkesedéssel merültek el a különböző tevékenységekben, mint az íjászat, ostorozás, néptánc és népi játékok. Délutánra a program a Casa Ema uszodában folytatódott, ahol szakszerű felügyelet mellett bátran csobbantak a benti medencében. Az úszás és a különféle vízi játékok vidám kacagással töltötték meg a teret, a fürdőzés igazi, felejthetetlen élményt nyújtott számukra.
A hagyományokhoz hűen az idei tábor egyik legemlékezetesebb eseménye a vajdaszentiványi kirándulás volt: csütörtökön a Hanna Hagyományőrző Műhelyben a helyi szokások elevenedtek. A nap folyamán a résztvevők számos felejthetetlen élményben részesültek, amelyek igazán különlegessé tették a kirándulást:
Néptáncra is bőven jutott idő a táborban
Fotó: Máthé Loránd
A hét utolsó napján a szülők is meghívást kaptak a táborba, hogy személyesen megtapasztalják, milyen élményekkel gazdagodtak gyermekeik, és betekintést nyerjenek abba, hogyan töltötték a fiatalok ezeket a felejthetetlen a napokat. A gyerekek íjászbemutatóval, ostorcsattogtatással, népi játékokkal és néptáncelőadással lepték meg a vendégeket. A tábor zárásaként közös étkezésre került sor, és a résztvevők olyan különleges emléktárgyakat vihettek haza, amelyek nem csupán ajándékok, hanem a közösen megélt pillanatok, a kialakult barátságok kézzelfogható emlékei is.
Itt nemcsak szórakozhattak, hanem lehetőséget kaptak arra is, hogy közelebbről megismerjék a magyar népi kultúrát. Az ilyen típusú élmények segítenek kialakítani a fiatalokban a természet és a népi kultúra iránti tiszteletet, egy életre szóló emlékeket és barátokat is biztosítva.
Közös lakoma a táborban
Fotó: Máthé Loránd
A rendezvénysorozatot a Besztercei MADISZ és a Pro Hereditatem Egyesület szervezte – előbbiek a kisíjásztábor, utóbbiak a nagyíjásztábor lebonyolítását vállalták. A programok megvalósulását az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének közreműködése és támogatása, valamint Beszterce város Polgármesteri Hivatala, az RMDSZ Communitas Alapítványa és az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége tette lehetővé.
Eranus Enikő
Összehangolt stratégiával, ingyenes kollégiummal és utaztatással próbálják „megfogni” azt a kevés gyereket, akikel még fenntartható a magyar nyelvű oktatás Beszterce-Naszód megyében. A szórványban az eddig biztosnak hitt bástyák is kezdenek ledőlni. korábban írtuk
Gyerek nélkül nincs magyar iskola
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!