Vég nélküli szexháború

Emiatt a vádemelések száma nagyságrendekkel elmarad a bírságoké mögött: 2008-ban 64, 2009 első kilenc hónapjában pedig csupán 19 személy ellen emeltek vádat Kolozs megyében üzletszerű kéjelgés alapos gyanúja miatt.

A bírságolás egyébként teljesen hatástalan fegyver a prostitúció elleni harcban, a büntetések túlnyomó többségét ugyanis sosem fizetik ki. A kolozsvári önkormányzatnak legtöbb pénzzel tartozó személyek listáján az első öt helyet örömlányok foglalják el, kiknek összesített tartozása eléri a másfél millió lejt. A csúcstartó egy 34 éves nő, akire 2001 óta több mint 260 ezer lej, mintegy 60 ezer euró értékben róttak ki bírságot üzletszerű kéjelgés miatt, mely összegből egyetlen lejt sem fizetett ki.

Masszázstól a „totális szexig”

A kincses városban azonban nem csak az utcán virágzik a prostitúció. Annak, aki pénzen vett szerelemre vágyik, elég a Piaţa című hirdetési újságot beszerezni. A hetente megjelenő kiadvány egy közelmúltbeli számában 591 darab szexuális szolgáltatást kínáló apróhirdetés volt, nem beszélve az erotikus masszázsszalonokat, maszszőrlányokat népszerűsítő, mintegy két tucat kiemelt, fényképes reklámról.

A hirdetők egy része olyan szolgáltatásokat kínál, amely a prostitúció mezsgyéjén mozog: a telefonos tájékoztató szerint a nemi aktus kizárt, a meztelen masszőrnő a klienst masszírozással, simogatással juttatja el a gyönyör csúcsára. Nem hiányoznak azonban a kendőzetlen, „totális szex”-szel kecsegtető hirdetések sem. Az árak nem a kispénzűek zsebére szabottak, egy pásztoróráért 100 és 200 lej közötti összeget kell fizetni.

Nem kizárt, hogy a gazdasági válság a szexpiacon is érezteti hatását, ugyanis néhány hirdetés nem annyira a szolgáltató és a szolgáltatás minőségét, mint az olcsóságát hangsúlyozza, egy masszázsszalon pedig kedden és pénteken 25 százalékos árkedvezménnyel várja az ügyfeleket.

„Csórók ne hívjanak!”

Maros megyében és a Székelyföldön szintén a hirdetési újságokban reklámozzák a megvásárolható szerelmet. A Marosvásárhelyen megjelenő Flashben hétről hétre két tucat körül van a prostitúciós vagy legalábbis prostitúciógyanús hirdetések száma, az árak pedig valamivel alacsonyabbak, mint Kolozsváron. A Székelyudvarhelyen kiadott Heti Hirdetőben reklámozó konzumhölgyek nem köntörfalaznak, mellőzik az erotikus masszázsos fordulatokat, kerek perec intim kapcsolatra invitálják az urakat.

Bár Hargita megye távolról sem tartozik az ország gazdaságilag élenjáró régiói közé, az egyik udvarhelyi hirdető díjszabásához képest aprópénznek tűnnek a kolozsvári tarifák. A kedves hangú, magát 45 évesnek mondó, „kis kikapcsolódásra vágyó urak”-at kereső hölgy nem indokolatlanul biggyesztette oda hirdetése végére a „Csórók ne hívjanak!” felszólítást. Az önbizalomhiányban nem szenvedő hölgy határozottan hozza a telefonáló tudomására, hogy legalább 400–500 lejnek kell lennie a pénztárcájukban, ha találkozni akarnak vele.

Értelmetlen bírságok

Bihar megye kissé szerényebb a reklámozott szex tekintetében, mivel a szolgáltatók főleg két napilapban, a Jurnal Bihoreanban és a Bihari Naplóban – az előbbiben nagyobb számban – kínálják magukat. A magyar nyelvű lapban magát csinosnak mondó masszőrlány ajánlja szolgáltatásait, míg egy másik hirdető „úriemberek társaságát vállalja”. A lapokban hemzsegő szexhirdetések a rendőrök figyelmét sem kerülik el, ám meg van kötve a kezük. Az ősi mesterséget lakásukban űző konzumhölgyek esetében a tettenérés szinte lehetetlen, egy apróhirdetés megjelentetése pedig nem minősül kihágásnak.

„Ha a rendőrnek nincs házkutatási engedélye, nem kötelesek ajtót nyitni neki” – nyilatkozta lapunknak Alina Dinu, a Bihar megyei rendőrség szóvivője. Elmondása szerint az idei év első kilenc hónapjában Nagyváradon 180 bírságot szabtak ki prostitúció vétsége miatt, ám a megbírságoltak, Kolozsvárhoz hasonlóan, itt sem szoktak fizetni. „Nincs mit tennünk, a törvény kötelez bennünket a prostitúció üldözésére” – válaszolta Alina Dinu arra a kérdésre, mi értelme van százával kiszabni olyan büntetéseket, amelyeket a megbírságoltak úgysem fognak kifizetni.