„Várjuk Markó Béla kéznyújtását”

Elnök úr, kevesen mentek el szavazni a Székelyföldön. Mégse lenne mobilizáló hatása a versenynek?

Nem szerencsés ilyen idõpontban választásokat tartani. De az is megmutatkozott, hogy nem volt elég idõ a félelem legyõzéséhez. Az emberek félnek; ezt tapasztaltam az elmúlt hetekben.

Mitõl?

Félnek az egypártrendszerbõl fakadó helyi megtorlásoktól vagy csak a megszólásoktól. De azt is látom, hogy a nagy pártok a harsány negatív kampányukkal elriasztják az embereket a részvételtõl. Az alacsony részvételi arány mellett pedig a klientúra újraválasztja magát. Hiba az is, hogy helyi civil szervezetek nem nevezhetnek be a választásokra, így mindenki ki van szolgáltatva az országos nevezésre képes erõs szervezeteknek. Az emberek pedig kimaradnak a kampányból, kimaradnak a politikából, eltávolodnak tõle. Ez is kiolvasható a közömbösségbõl.

A választások elõtt úgy ítélte meg, hogy a Magyar Polgári Pártnak a Székelyföldön mind a megyék, mind a települések szintjén jó esélyei vannak a gyõzelemre. Ezek szerint elszalasztották az esélyt?

A választási kampányban szükség van a kincstári optimizmusra. De magasabb részvétel mellett minden bizonnyal jobb eredményt értünk volna el. Ha viszont onnan közelítem meg a kérdést, hogy 75 napja van bejegyezve a párt, és Székelyföldön 30–40 százalékos támogatottságnak örvend, akkor ez a szám önmagáért beszél. Tisztesen helytálltunk. Ezáltal a Magyar Polgári Párt megkerülhetetlen tényezõ lett a politikai közéletben.

Minek tulajdonítja, hogy Borboly Csaba biztos gyõzelmet aratott ön fölött?

Nem Borboly Csabával kellett versenyeznem, hanem a tisztségben lévõ és tisztségét megõrizni kívánó 66 polgármesterrel. A jól felépített helyi RMDSZ-hálózat volt az, amelyik megnyerte a megyei választást is. Nem a lista, nem a jelölt személye segített, hanem azok a szorgalmas polgármesterek, akik védték a saját bástyájukat, és ezzel az RMDSZ megyei jelöltjeit is szolgálták.

Borboly azt nyilatkozta, megítélése szerint a választók azt várják el az RMDSZ és az MPP vezetõitõl, hogy – képletesen szólva – nyújtsanak kezet egymásnak. Így látja ön is?

Mi vagyunk a kisebbek, várjuk a nagyobb kéznyújtását. Ha Markó Béla ezt megteszi, mi nyitottsággal fogadjuk. Úgy értékeljük egyébként, hogy a mostani választás egy állomás volt a közép- és hosszú távú építkezés útján. Elõfeltétele az új összefogásnak, az erkölcsi többség közös felépítésének.

Van erre lehetõség a második forduló elõtt? Hiszen néhány helyen még hátravan egy RMDSZ–MPP-mérkõzés.

Itt most nem napokról beszélek. Elvi kérdés a párbeszéd elkezdése, mindegy, hogy erre az elkövetkezõ két hétben vagy a második forduló után kerül sor. De fontos az, hogy kellõ komolysággal kezeljük a nagy nemzeti ügyeket, amilyen az autonómia, a magyar egyetem ügye, a Kárpát-medencei nemzeti integráció programja vagy akár a parlamenti választások kérdése. Na és ha egy mód van rá, ne csak párbeszédre, hanem összefogásra is törekedjünk.