Újabb etnikai összeírás

A prefektus sajtótájékoztató keretében bejelentette: a Maros megyei közintézményekben 784 alkalmazott beszél magyarul. Igaz, ez a megfogalmazás úgy is érthető, hogy a tisztviselőktől nem azt kérdezték: milyen nemzetiségűek, hanem hogy beszélnek-e magyarul vagy más hazai nemzetiségek nyelvén. Marius Paşcan szerint a más adatokat is tartalmazó jelentés a belügyi tárca felkérésére készült.

A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő úgy véli: „Fel kell mérni, hogy mi történik az állami intézményekben a személyzeti politika címszó alatt. Mert a jelenlegi arány távolról sem tükrözi az egyes erdélyi megyék lakosságának nemzetiségi összetételét.”

Szigeti Enikő úgy tudja, ezek a felmérések azért készülnek, mert Románia hivatalos jelentést kell, hogy készítsen a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak betartásával kapcsolatban. „Románia 2008 májusában ratifikálta a dokumentumot olyan formában, hogy kivette a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó legfontosabb részt. Románia megint azt a trükköt használta, hogy elsüllyesztette a magyart a többi 18 hazai népcsoport közé.

Átvették a charta általános előírásait, de a közigazgatásnál úgy jártak el, hogy kivették a legelső passzust, ami szigorúan követeli meg a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását a hivatalokban, önkormányzatokban. A következő öt előírást ratifikálták, de a charta úgy van összeállítva, mint általában minden ilyen szabályzat, hogy a fejezet első pontja a leglényegesebb.”

Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács munkatársa a Krónika megkeresésére elmondta, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája nem etnikai hovatartozással, hanem nyelvhasználattal foglalkozik. „Ha azt kérdezik meg, hányan beszélik különböző kisebbségek nyelvét, akkor ez helyén volna. De sajnos etnikai összeírás történik, amit nemzetközi egyezmények tiltanak.”

A Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache úgy véli, vitatható, hogy az állampolgárokról lehet-e olyan jellegű információkat gyűjteni, amelyek nem jelennek meg a személyazonossági igazolványokban. „Úgy tudom, hogy például Dél-Tirolban sincs feltüntetve a személyi okmányban, hogy ki milyen nemzetiségű, de létezik egy hivatalos regiszter, amelyben ez szerepel, és ez publikus dokumentum, így bárki megtudhatja, hogy egy adott településen, netán intézményben mekkora az olasz és a német ajkúak részaránya.

A nemzetiségi hovatartozás ismerete ott azért is igen fontos, mert például a szociális segélyezés nemzetiségfüggő.” Smaranda Enache szerint elkerülhetetlen annak a számbavétele, hogy ki milyen nemzetiséghez tartozik akkor, ha például olyan nemzetközi szervezetek, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az etnikai jellegű megkülönböztetésről, az ebbe a kategóriába tartozó esetekről kér jelentést.

„Több ilyen felmérés készült, de mi még egyet sem láttunk belőlük. Jó lenne kézhez kapni, hogy véleményezhessük s elkészítsük a mi tapasztalatunkból adódó, a hivatalossal párhuzamos kimutatást” – mondta a Krónikának Smaranda Enache.