Temesvári mementó

Lech Walesa, Orbán Viktor, Szűrös Mátyás, Deutsch Tamás, Pozsgay Imre, Emil Constantinescu – csak néhány személyiség azok közül, akik a hét folyamán részt vesznek az 1989-es forradalom huszadik évfordulójára szervezett temesvári megemlékezéssorozaton. A forradalmi emlékhetet a belvárosi református parókián, illetve a templomban nyitották meg tegnap délután.

Az ünnepélyes megnyitó előtt az Integratio Alapítvány fiataljai bejárták a húsz évvel ezelőtti események legfontosabb helyszíneit – a történelmi sétán Balaton Zoltán vezette őket, aki 1989 decemberében Tőkés László gyülekezetének presbitere volt, és a történésekben maga is részt vett.

„Éljen Tőkés László! Szabadság!” – hirdeti újra a felirat a temesvári református parókia falán. A szavakat 1989 decemberében festette valaki a falra, s most rekonstruálva, egy táblára nyomtatva kerülhetett vissza annak a lelkészlaknak a külső falára, ahol a húsz évvel ezelőtti forradalom napjaiban Tőkés László akkori lelkipásztort védte a kilakoltatástól gyülekezete.

A tábla történetét Fazakas Csaba mostani Temesvár-belvárosi esperes idézte fel, ehhez Tőkés László csupán annyit tett hozzá: az ajtó másik oldalán ugyanez a felirat román nyelven is szerepelt. Bár a szervezők mindenkit meghívtak, aki azokban a napokban segített a parókia védelmében, a református istenháza nem telt meg. Az esperes a megnyitó igei bevezetőjében Dávid királyhoz hasonlította Tőkést, akit az ígéret szerint Isten megsegít, amerre csak megy.

„Tőkés László Temesváron bebizonyította: az igazságot nemcsak megölni, de kilakoltatni sem lehet” – jelentette ki ünnepi beszédében Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki akkoriban az egyik magyarországi napilap tudósítójaként dolgozott. Most Sólyom László magyar köztársasági elnök üdvözletét is elhozta. Hangsúlyozta: ha Tőkés László akkor nem teszi meg azt, amit megtett, ma nem lehetne itt a gyülekezet úgy, ahogyan most lehet.

A nagykövet az események etnikumokon túlmutató mivoltát húzta alá, azt mondta: itt, Temesváron morzsolták föl a kommunista diktatúrát, előbb egy gyülekezetben, majd népeket megmozgatva, hiszen Tőkés parókiáját december közepén már nemcsak magyarok, de románok, szerbek is védték. „Az igazság melletti kiállás erő: nagyobb bárminél, még a rendőrállamnál is” – összegzett Füzes Oszkár.
„A forradalmak akkor törnek ki, amikor egy nép már kevésbé fél a megtorlástól is, mint az elnyomástól” – jelentette ki Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök.

Ő maga egyébként ’89 december elején személyes levélben fordult Nicolae  Ceauşescuhoz, kérve: legyen vége a megfélemlítéseknek, hiszen már Magyarországnak is tudomása van róla, mi folyik a szomszédban, milyen módon bántalmazzák Tőkést és másokat is. A levél azonban sosem jutott el a címzetthez, az akkori román nagykövet ugyanis nem volt hajlandó kézbesíteni azt. Szűrös Mátyás az előtte szólóhoz hasonlóan úgy vélte: az igazi forradalom, népfelkelés Temesváron történt, bár Bukarest is kivette a részét az eseményekből, a rezsim valójában itt bukott meg.

„Azóta sok minden történt, de még nem jártunk a végére a dolgoknak: él a korrupció, nem értük még el az erkölcsi tisztaságot” – vonta le a következtetést a volt államfő. Utána Markus Meckel, az NDK utolsó külügyminisztere szólt az egybegyűltekhez: elmesélte, hogyan élte meg az 1989-es romániai eseményeket. Az est rendkívüli sajtóbeszélgetéssel folytatódott, amelyen az eseményekkor Temesváron dolgozó újságírók vettek részt, köztük Chrudinák Alajos, Sugár András, Gazda Árpád, lapunk főmunkatársa, illetve Nick Thorpe, a BBC riportere.