RMDSZ-es csúszda, PDL-s hinta

Később aztán beérte azzal, hogy valamennyi játékra címkét ragasztottunk, amelyen feltüntettük az adományozó nevét. Az volt a meglepetés, hogy a pénteken felajánlott játékszereket szombaton reggel már fel is állították. Igaz, közeledett a polgármester-választás második fordulója.” A kampányfogás végül nem jött be. A Nemzeti Liberális Párt jelöltjének, Ioan Bodeának szavaztak ismét bizalmat a választók. Hiába versengtek a jelöltek azért, hogy a 90 százalékban magyarok lakta községközpont választóinak a kegyeibe férkőzzenek, a versenyt a községhez tartozó román falvak szavazói döntötték el.
Kulcsár Tímea nem leplezi, a jól végzett munka örömét érzi, amikor kisfiával kijön a játszótérre. Hangsúlyozza azonban, nem a pártok, nem is az egészet kitaláló és megszervező három pedagógus érdeme a játszótér létrejötte, hanem elsősorban a gyermekeké. A gyermekek voltak ugyanis azok, akik az év eleje óta kitartóan dolgoztak a kitűzött cél megvalósításáért. Kézimunkákat készítettek, amelyeket aztán áruba bocsátottak, előadásokat tartottak, amelyeken belépti díjat szedtek. Néhány helyi vállalkozó is bepótolt a játszótér büdzséjébe, mely összességében sem haladta meg a 3500 lejt. Ebből a pénzből előbb kitakarították, elegyengették, majd bekerítették a községháza által felajánlott területet. Aztán homokozót, hintát, lipinkát, padokat készítettek. A legvonzóbb játékszerek viszont kétségkívül a PDL jóvoltából kerültek. „Az önkormányzat is ígérte a támogatást, de az ígérettel maradtunk” – teszi hozzá Kulcsár Tímea, aki Bazsó Dombi Melinda tanárnővel együtt meséli a kaland részleteit. Sajnálkoznak, hogy Szabó Enikő tanítónő elment a faluból. Ő volt ugyanis a játszótér-létesítés kezdeményezője és lelke. Hogy a munkát soha nem lehet befejezni, az a helyszínen derül ki: Bazsó Dombi Melinda rögtön gyomlálni kezd. Megjegyzi, gyomirtóval kellene beszórni a területet.
A Szivárvány játszótér bejáratánál egy betonkorong a szó szoros értelmében is a gyermekek keze nyomását viseli: benne apró tenyérlenyomatok. Mellette betonba nyomkodott kavicsokkal kiírt nevek. Az adományozók neveit megörökítő cédulákat már lemosta az eső. Csak egy kartonlap őrzi a kerítésen a támogatók listáját. „Azt is letépte a szél, de aztán visszakötöztem” – magyarázza a szomszédos házban lakó János bácsi, aki afféle jelentéstevésre érkezik a tanítónők láttán. Arra figyelmeztetett, hogy meglazult a körhinta betonalapja. Nem csoda, teszi hozzá, mert esténként nagyobb suhancok lepik el a teret.
Most már csak a tér karbantartását kellene az önkormányzatnak átvállalnia, magyarázzák a kezdeményezők, akik már a kerítésen túli gazos területet szemlélik, megjegyezvén: oda kellene a pingpongasztalokat állítani.