Régi és mai marosvásárhelyi elnevezések legújabb gyűjteménye

Egykori és jelenlegi marosvásárhelyi utcaneveket tartalmazó kiadvány jelent meg Máthé Levente helyi újságíró munkája révén. Az Állnak még az utcakövek című könyv a vásárhelyi utcák és terek neveinek lajstroma: mind a korábbi, mind a mai elnevezések névsorba szedésével kikereshetők az olvasó által igényelt információk.

A kötet egyik fejezetében a régi és mai utcanevekhez fűződő legszükségesebb tudnivalókat is ismerteti a szerző. Máthé Levente egymástól távol álló szakmákat gyakorolt eddig: varrógépműszerész, szakács is volt már, majd a Nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium keretében szerzett jártasságot a média világában. Három éve a marosvásárhelyi hőenergia-szolgáltató közmű, az Energomur Rt. levéltárosa és könyvtárosa, rendszeresen jegyzeteket közöl az egyik helyi napilapban.

A mintegy 220 oldalt kitevő kötet kiadását egykori osztálytársa, a Magyarországon élő Kovács Péter finanszírozta, akivel a vásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium padjait koptatták. Ezért is került sor a könyvbemutatóra az iskola dísztermében. Az eseményen jelen levő Kovács Péter szerint „lelkes, precíz kutatómunka eredménye a kötet, és olyan információkat tudhat meg belőle az olvasó, amelyekre nem is számít”.

Kuriózumként hadd említsük meg, hogy a szerző még azt a több évszázados fát is azonosítja, amelyhez egykor II. Rákóczi Ferenc a lovát kötötte, amíg 1707-ben, miután Gyulafehérváron fejedelemmé választották, a marosvásárhelyi dinnyeföldön letette fejedelmi esküjét, és beiktatták hivatalába. Fodor Sándor nyugalmazott történelemtanár – aki maga is írt már könyvet Marosvásárhely múltjáról – ismertette a település rövid történetét, majd azokat a korábbi kiadványokat, amelyek a vásárhelyi utcák, terek nevével foglalkoznak.

Elmondta: míg a 16. században a fő közlekedési útvonalakat az egykori szekérutak nyomvonalán alakították ki elődeink, és azokat a szentekről nevezték el, később a földrajzi adottságok, az egyes övezetekben élő mesteremberek foglalkozása alapján, illetve aszerint nevezték el a város utcáit, hogy milyen településekbe lehet eljutni rajtuk. A 19. századtól a névadást egyértelműen a politikum határozta meg.

Az utcák, terek nevét hol kizárólag magyarul, hol kizárólag románul tüntette fel a városvezetés. Bár törvény van arra, hogy magyarul is ki kellene írni az utcák nevét, kizárólag maga az utca és tér szó jelzi, hogy a város lakosságának majdnem fele magyar nemzetiségű. Egy „beszédes” adat: 1918, a román hatalomváltás után 178 utca és tér nevét változtatták meg a városban.

Máthé Levente elmondta: kizárólag azokon a neveken emlegeti ma is a vásárhelyi utcákat, ahogy  idős ismerőseitől hallotta. Az újságíró ezelőtt 15 évvel jelentette meg azt a kis füzetet, amelyben már megpróbálta összefoglalni a vásárhelyi utcanévtörténetet. Azt a munkát fejlesztette tovább.