Perelnék a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemet a bukott hallgatók

Mint elmondta, a busás összeget a hallgatók afféle büntetésnek tekintik, mivel ezért nem kapnak szinte semmiféle ellenszolgáltatást. Ádám, aki maga is érintett a kérdésben, úgy véli, az egyetem visszaél a kiszolgáltatott helyzetbe kerültekkel, „az autonómia jogkörét a gyengébb diákok kifosztására és ezzel a tanulmányaik ellehetetlenítésére használja”.

A hallgatók a jogtalanul elkért illetékek visszafizetését követelik, ugyanakkor azt javasolják a MOGYE vezetőségének, hogy a jövőben az évismétlési díjakat kimondottan a megismételt tantárgyak és az ellenszolgáltatások arányában határozzák meg. A számukra kedvező bírósági döntésben reménykedve az érintettek azt szeretnék elérni, hogy a diákok megbuktatása kizárólag a tudás alapján történjen, és ne az intézmény pénzszerzési hajszája vezessen oda.

Évfolyamismétlés mint üzlet

Szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében Ádám Valérián bizonyos aranybányára hívja fel a figyelmet, amelyet az egyetemi autonómiáról szóló törvény „nyitott meg”. Mint írja, az intézmény „erkölcstelen, fejőstehenes politikát” alkalmaz. „A MOGYE legtöbb oktatója is elismeri, hogy a diákság egyharmada manapság gyengébb középiskolai tudással kerül be az egyetemre. A vezetőség stratégiája az, hogy akinek pénze van, és orvos szeretne lenni, kerüljön be az egyetemre, fizesse sokáig a tandíjat, aztán idővel vagy kibukik, vagy felzárkózik” – áll a levélben. Ádám szerint a gyengébb hallgatók ismételt pótvizsgára állítása rendkívül jó üzletnek bizonyul.

„Minden egyes ismételt vizsgáért 60 lejt, az évismétlésért viszont teljes tandíjat köteles kifizetni az, aki gyengén tanul” – részletezte Ádám Valérián. Az intézmény volt diákja azt sérelmezi egykori társai nevében, hogy míg a múlt tanévben 4000 lejt kellett befizetni úgymond évismétlés esetén, az egyetem vezetősége az idéntől megduplázta az illetéket. „Akik ezt a döntést hozták, megfeledkeznek arról, hogy a diákok vagy azok szülei nem keresnek annyit egy hónapban, mint ők egy pár óra alatt. Sokaknak nincs miből előteremteniük a 8000 lejt, ám olyant is ismerek, aki hatodéves fejjel a Józsefvárosi piacon vállalt munkát, hogy az összegnek legalább egy részét előteremthesse.

Az intézkedés annál inkább erkölcstelen, mivel azokra is vonatkozik, akik mindössze egy tantárgyból buknak el” – sérelmezi Ádám Valérián. Míg egyetlen elbukott vizsga miatt Marosvásárhelyen közel kétezer eurónak megfelelő öszszeget kell lepengetniük a diákoknak, Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen egy 4-5 kreditpontos vizsga esetén ez az összeg alig haladja meg a húsz eurót.
A panasztevő szerint Kun Imre Zoltán, az endokrinológiai tanszék vezetője „termeli” a legtöbb pénzt az egyetem kasszájába. Annak ellenére, hogy a 2009/2010-es tanévben több százan utóvizsgáztak a neves profeszszornál, 132 negyedéves, 90 ötödéves és több mint 50 végzős orvostanhallgató még nem kapott átmenőjegyet endokrinológiából.

Ádám statisztikái szerint évente több mint tíz végzős nem kap diplomát. „Mivel magyarázható, hogy a négycsillagos egyetemmé minősített MOGYE-n a legtöbb hallgató képes letenni a sokkal nagyobb kreditpontos vizsgáit, csupán az endokrinológián bukik el? – teszi fel a költői kérdést a RMOGYKE titkára, majd szintén ő válaszolja meg. – Két lehetőség létezik: vagy az endokrinológia tanszék vezetője fogalmaz meg túlzott elvárásokat, vagy a többi egyetemi oktató nem követeli meg a tudást.” A tananyag nehézségét illetően Ádám Valérián úgy véli: nem is azzal van gond, mint inkább a megértetésével.

Kun professzor: Aki nem orvosnak való, ne legyen az!

Azonban az idős tanár szerint, aki egyben az endokrinológiai klinika vezetője is, Ádám Valérián csak azért szítja a kedélyeket, mert ő maga is az elbukott diákok közé tartozik. Kun Imre Zoltán szerint egyértelműen a volt hallgató bosszújáról van szó, aki képtelen megemészteni, hogy tudás nélkül nem lehet átmenőjegyet szerezni. A professzor abban viszont egyetért Ádámmal, hogy az egyetem pénzszerzési hajszája az utóbbi időben a kontraszelekciót bátorította.

„Mondjuk ki tisztán: akinek manapság pénze van, bejut a vásárhelyi egyetemre. A felvételin szinte semmiféle szűrő nem létezik, a diákokért folytatott elvtelen harc pedig a minőség rovására ment. Sokszor azon gondolkodom, ha így fest egy négycsillagos egyetem, akkor milyen lehet a többi?” – fogalmazza meg aggályait a profeszszor. Kun Imre Zoltán beismerte: ő a mára egyre fogyatkozó szigorú tanárok közé tartozik. „Ha kell, négyszer-ötször vagy akár még többször is viszszahívom a diákjaimat vizsgázni. Addig, amíg becsületesen megtanulják a tananyagot. Aki azonban hatodéven sem képes letenni az endokrinológiai vizsgáját, az nem ismeri a medicinát. Az ilyen nem gyógyítani fog, hanem a temetőket tölti meg” – vélekedik a kibukottakról.

Kun professzor szigorúságáról nemcsak a hallgatók, hanem a kollégák sorában is megoszlanak a vélemények. Egy neve elhallgatását kérő docens megítélésében a gyengébb tanulókat tisztességesebb volna már az első években eltanácsolni, mintsem ajtót mutatni nekik hat esztendő után. Egyed Zsigmond Imre, a  Magyar Tudományos Akadémia kolozsvári akadémiai bizottságának alelnöke azonban egyértelműen Kun Imre Zoltánnak és a hozzá hasonlóan szigorú tanároknak ad igazat. „Ha egy egyetemi oktató igényes, az csak jó lehet. Én is beültem Kun kolléga vizsgáira, és egyértelműen kijelenthetem: csak azokat buktatja el, akik nem ismerik megfelelőképpen a tananyagot” – állítja a professzor.

Megtagadott segítség

Tekintettel a sok elbukott diákra, a RMOGYKE felkészítőtábor szervezését vállalta fel. A háromhetes intenzív kurzusnak a hét elején kellett volna megkezdődnie, azonban szervezési okok miatt a rendezők egy héttel kitolták a határidőt. „Noha mindent, termet, szállást, kosztot elintéztünk a római katolikus egyháznál, el kellett halasztanunk a felkészítőt, mert Kun tanár úr nem volt hajlandó részt venni rajta és más, hazai és anyaországi kollégáit is megpróbálta lebeszélni. Az ötletről nem mondtunk le, és ha minden jól megy, egyhetes késéssel, de hétfőn csak elkezdjük” – reménykedik a RMOGYKE vezetője.

Egyébként mind Kun Imre Zoltán, mind Egyed Zsigmond Imre elismeri, jó dolog, ha a diákokat érdeklik az efféle képzések, azonban szerintük ezek megszervezése nem a RMOGYKE-re, hanem kizárólag az egyetemre tartozik. „Ez beavatkozás az egyetem belügyeibe” – minősítette az orvosi és gyógyszerészeti képzésért létrehozott civil szervezet anyaországi tanárok által is támogatott szándékát Egyed professzor. „Nincs szükség arra, hogy mások szervezzenek efféle kurzusokat, és külföldi tanárokat hívjanak. Ami meg engem illet, senki nem kötelezhet, hogy augusztusban, szabadságom alatt felkészítőket tartsak” – szögezte le Kun.

A vásárhelyi professzorok hozzáállása nemcsak a jelentkezők, hanem egyes magyarországi tanárok körében is meghökkenést okozott. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja értetlenül állt a MOGYE elzárkózása előtt. Amint lapunknak elmondta, a RMOGYKE meghívására ő és pécsi orvoskollégái már többször tartottak továbbképzőket, amelyek iránt mindig nagy volt az érdeklődés. „Tanárként a tudás és az ismeret terjesztése a fő feladatom. Furcsa lenne, ha alkalmam nyílna segíteni, és én azt megtagadnám. Nem hinném, hogy a mi vásárhelyi jelenlétünk az egyetem ügyeibe való beavatkozásnak számítana” – vélekedett a pécsi intézmény orvoskari dékánja.

A professzor hozzátette: megtisztelőnek tartaná, ha egyszer az egyetem is meghívná őt Marosvásárhelyre. „Nem előremutató, ha mi, magyarországi tanárok olyan megkereséseket kapunk erdélyi kollégáinktól, hogy ne támogassunk bizonyos, a diákságot szolgáló kezdeményezéseket, és ne tartsunk a hallgatóknak képzést” – nyilatkozta Miseta Attila.